Látogatási logisztika

A hazautazás mindig egy logisztikai kihívás. Lehet, hogy rutintalan vagyok még, de szerintem képtelenség mindig mindenkivel találkozni. A másik, meg a szuvenír. Hiába lehet 32 kg-os bőröndöt feladni a gépre, hogy ha én 23-nál többet nem tudok cipelni. Persze, hogy van kereke a szekrény méretű bőröndömnek, de valahogy az a lépcsőn fel, lépcsőn le műveletnél nem sokat számít. No és hát nem mindig vannak markos legények a közelben. Leggyakrabban nénikkel van tele az állomás és hát így inkább én segítek nekik, mint ők nekem.
Aztán amikor hazaérek, valahogy eluralkodik rajtam a holiday feeling, amin a nem annyira jó időérzékem se sokat lendít. Azért minden alkalommal megpróbálom a lehetetlent és ha csak egy órára is, de igyekszem mindenkivel összefutni egy ölelés erejéig.


Ha netán valakinek van erre valami jól bevált módszere, kérem segítsen rajtam!