A Pallas Nagylexikon szerint a honvágy a következő:
"(nosztalgia), visszakivánkozás a szülőföldre, mely oly heves alakot ölthet, hogy valóságos súlyos lelki bajjá (melankolia) fajul, a testet is megtámadja és egyes esetekben halállal is végződik. Főleg a kultura alantas fokán álló, szük körben élő, hegyeket lakó népeknél fordul elő, melyek megszokták a természetes egyszerü életmódot; a hazájától elszakadt nem tudja a merőben különböző városi, vagy egyéb életmódot megszokni."
Hm...
 |
| a Parlament |
Van egy barátom aki annyira honvágyas, hogy 2 hét után már megbolondul, hogy hazamehessen. Én ezt nem érzem. Nem ezt érzem. Jól feltalálom magam, jól elvagyok a saját magam gyártotta valóságomban. Nem érzem az Istenemnembírom érzést. De időnként rossz, hogy nem tudok úgy reagálni dolgokra, ahogy az anyanyelvemen tenném. Nem vagyok olyan mókás/csípős (mindenki válasszon kedvére) mint magyarul lennék. Hiányzik az "Ettél ma? Igen és mit????" kérdés (bár mostanában már nem kell előre fiktív menükkel készülnöm). Meg a "Ti nem lehettek együtt!" az Activity-nél.... és hasonlók. És sírok ha a Most múlik pontosant hallom (a szomszédok biztos sírnak rajta - énekelni is szoktam).
Én választottam, ez nem panasz. De nem mindig olyan könnyű, mint amilyennek tűnik, amilyennek láttatom.
Van rá gyógyír??? (a pálinkát már próbáltam, alternatív megoldás érdekelne)
