Egy magyar Olaszországban

Amore, rendes olasz gyerek lévén, immacolata alkalmából családozik. Így kicsit több időt töltöttem ezzel a blog üggyel. Azon elmélkedtem, hogy nem valami sokatmondó címet sikerült nagy hirtelenjében a blognak adni. Gondoltam megtoldom azzal, hogy egy magyar lány... (mert ettől egyből frappánsabb lenne ugye). És akkor áááááááááá eszembe jutott egy sztori.

Januárban volt anyukám 60 éves. A karácsonyt otthon töltöttem ezért mondtam neki, hogy ugye nem baj ha nem ugrálok haza havonta, még ha ilyen jeles esemény is van. Persze addigra én már kiötlöttem, hogy egy villámlátogatás erejéig azért csak hazaugrok. Ágnessel mindent leszerveztünk. Édesanyának csajos napot szervezett a húgom, ami a terv szerint Gerbeaud látogatássalvégződött. Ide kellett nekem is beérkeznem.

Épségben megérkeztem Ferihegyre és, hogy időben a tetthelyen legyek taxiba ültem. Szokásos menetrend, a sofőr igyekszik oldani a hangulatot, honnan jövök,telelni voltam, meg hova megyek kérdések. Nagy izgatottan mondom neki, hogy semmi telelés, hanem anyukám születésnapjára érkeztem. Villámlátogatás, 2 napig maradok, meglepetés meg "Zserbó", oda megyek. Most épp Olaszországban élek.... és akkor rámnézett a visszapillantóból. Egy villanásnyi ideig nem értettem mit méricskél és akkor eszembejutottak a WUs emlékek. A sok olaszországból hazaküldött pénz. A táncoslányok Olaszból. Jajj, nem. Én nem, Mármint én nem úgy, tudja mire gondolok... titkárnő vagyok. HÜLYE! ezzel semmit sem segítettem a helyzeten. Én az eszemmel keresem a pénzem. Na ezt végképp nem értette. Nem is csoda, elég gyenge érvelés. És akkor megpróbáltam értelmesen elmondani, hogy egy tisztességes irodai alkalmazott vagyok. Unalmas aktatkukac ellenben egyáltalán nem unalmas élettel :D.