Panetone, Pandoro... Olasz karácsonyi sütemények

Az olasz karácsonyok elképzelhetetlenek panettone vagy pandoro nélkül. Nem is lehet az év többi részében kapni, hiszen szeptemberben kezdik gyártani és csak a karácsonyi időszakban kerül a boltokba. Ugyan hasonló a két sütemény, de mégsem ugyanaz. Családja válogatja, ki melyiket szereti.

A panettone milánói születésű, henger alakú sütemény, ami akár 30 cm magas is lehet. Minden boltban kapható, de a jó-nevű cukrászdák saját receptből sütött panettonét kínálnak. Mostanra a milánói panettonenak már van  piedmontei és egyéb változata is. A pineroloi  Galup például laposabb és szélesebb verziót készít.

A recept feltalálásáról két különböző legenda is kering. A romantikusabb egy szerelmi történet, miszerint Messer Ughetto degli Atellani solymász beleszeretett egy pék lányába, Adalgisába. A szerelmesek a társadalmi különbségek miatt nem találkozhattak, ezért a solymászfiú Toni, elszegődött cukrászinasnak. A konkurencia miatt a pékség nem ment valami fényesen, ezért Toni az ünnepek közeledtével, az gondolta, kicsit feljavítja a pékségben árusított kenyér receptjét. A liszthez élesztőt, vajat, cukrot, tojást, kandírozott citronádot és narancsot adott. A kenyérnek nagy sikere lett. Hogy még különlegesebb legyen a karácsonyi  kenyér még mazsolát is adott a recepthez. A legenda szerint néhány sólymot is eladott, hogy a hozzávalókat beszerezhesse.  Az új kenyér hatalmas sikert aratott és "Pan del Ton" vagyis panettone lett a neve. A szerelmesek ezután természetesen egymáséi lehettek.

http://www.mottamilano.it

A másik történet szerint Ludovico il Moro szakácsa egy hatalmas karácsonyi összejövetelen elégette a desszertet. A kukta, hogy mentse a helyzetet, a kamrában talált hozzávalókból, lisztből, vajból, mazsolából és citronádból improvizált desszertet. Az eredmény mindenkinek nagyon ízlett. A szakács bevallotta, hogy az általa készített sütemény elégett  és a desszert Toni kuktának köszönhető az új receptúra a "Pan del Toni" nevet kapta.

A hagyományos kandírozott gyümölcsös verzió mellet kaphatók, az aktuális trendeknek megfelelő, modern ízesítések is. Mivel én nem rajongok különösebben a cukrozott gyümölcsökért inkább ez utóbbiakat kóstoltam eddig. Aktuális kedvencem a Motta Zabaiones változata. Aki szeretné tudni, hogy magyar "szemmel" melyik hagyományos panettone a befutó, az olvassa el az Olasz meló bejegyzését.

http://www.melegatti.it

A pandoro vagyis arany kenyér (pan d'oro) csillag alakú édesség, amit porcukorral vastagon megszórva tálalnak, hogy az olasz Alpokra emlékeztessen karácsony idején. Szárított gyümölcsöket sosem tartalmaz, emiatt is szeretik sokan.

A középkorban a fehér kenyér, illetve a tojással, cukorral gazdagított kenyerek a nemesség számára voltak megfizethetők, részben innen is ered a kenyér neve, ami utal a hétköznapi barna kenyértől merőben eltérő, sárgás-aranyos színére.

Mint szinte minden olasz étel ez is földrajzilag jól behatárolható. Veronához kötődik, ahol is Domenico Melegatti benyújtotta a szabadalmi hivatalhoz a pandoro receptjét. Így a pandoro hivatalos születésnapja 1884 október 14.

Mind a panettonét mind pedig a pandorot fogyaszthatjuk magában, de mascarpone- vagy zabaione krémmel. Mellé fehér habzóbor: Prosecco, Franciacorta, Asti vagy Moscadello dukál.

Valaki próbálta már? Van kedvencetek?

Pan di Natale - Karácsonyi kenyér

A Pan di Natale a modenai gasztronómia tipikus desszertje. Ezt a kalóriadús süteményt Pan ed Natalként is emlegetik és ez melegíti és melegítette az Emilia-Romagna tartomány nyirkos telein az itteniek lelkét. Mint minden hagyományos recept ez is az idénynek megfelelő terményekből készül és az itteni téli klímát ismerve nem meglepő, hogy nem egy habkönnyű sütemény.

Elkészítési idő: 60 perc

Hozzávalók:

50 g hántolt dió

50 g fenyőmag

50 g mandula

50 g mazsola 

50 g kakaó por (nem cukrozott)

Sassolino likőr*

2 tojás

70 g vaj

1 cs élesztő

350g süteményliszt, vagy finomliszt

170 g cukor

késhegynyi őrölt édesköménymag

Sapa**

*Sassolino
Jellegzetes modenai édes, ánizsos likőr. Más édes likőrrel is helyettesíthetjük, de igyekszem hamarosan megosztani a házilag elkészíthető Sassolino receptjét.

**Sapa

Tulajdonképpen forralt must, elkészítését szintén igyekszem majd idővel megosztani veletek.  Addig is édes fehérbor és méz keverékével fogjuk helyettesíteni.

Vegyünk 2 dl édes fehér bort és nagyon lassú tűzön melegítsük, amíg a süteményünk sül, vagy amíg nagyjából a fele elpárolog. Ezután adjunk hozzá 1 evk mézet, de így már ne melegítsük.

Elkészítés:

1) Az elkészítés előtt vegyük ki a vajat a hűtőből, daraboljuk fel, hogy megpuhuljon.

2) Hámozzuk meg a diót és blansírozzuk a mandulát.

3) Tegyük a lisztet, tojásokat, a cukrot, kakaót, a vajat, a sütőport valamint a Sassolino, (vagy egyéb) likőrt egy nagy tálba és jól dolgozzuk el. Amikor sima tésztát kaptunk, adjuk hozzá a diót, mandulát, fenyőmagot és a mazsolát.

4) Adjuk mindehhez az őrölt édesköményt.

5) Formázzuk meg henger alakúvá (vagy tegyük kivajazott formába) sütőpapírral bélelt tepsiben süssük 175 °C fokon 40 percig, vagy amíg a közepe is átsült.
6) Amikor kisült, kenjük meg a Sapaval, vagy a saját kis mézes-boros mázunkkal.

Megj.:

A diót úgy hámozhatjuk meg a legegyszerűbben, hogy egy tepsin egyenletesen elegyengetve kb. 10 percre 180 °C fokos sütőbe rakjuk. Figyelni kell, nehogy megégjen! Amikor picit megpirultak, érezni a dióillatot és a héja kezd felpöndörödni, akkor jó. Vegyük ki a sütőből, hagyjuk egy percet pihenni. Ezután konyhai törlőkendőbe, vagy törölközőbe téve, óvatosan morzsolgassuk tenyerünkben a diókat. Ezután borítsuk szitába és szitáljuk ki a héjat. 

A receptet http://www.cucinaericette.it/cucina-italiana oldalról származik.

Áfonyás-mandulás

Az eredeti receptet egy amerikai szakácskönyvben találtam és zseniális. Az egyetlen baja az, hogy őrületes kalóriabomba, ami a karácsonyi nagyevések mellé nem feltétlenül kell. Kicsit átvariáltam a receptet, hogy kisebb lelkiismeret-furdalással élvezhessük.

Hozzávalók:

150 gr vaj                    

200 gr barnacukor

100 gr almaszósz

1 ek méz

1 ek vaníliaesszencia

2 tojás

100 gr teljes kiőrlésű liszt

70 gr mandulaliszt

250 gr liszt

csipet só

2 tk sütőpor

150 gr mandula, durvára vágva

150 gr szárított vörösáfonya*

150 gr fehércsoki durvára vágva

* Nem kell a világ végére menni vörösáfonyáért, szárított meggyel is nagyon finom  Ezt is egy kicsit meg szoktam aprítani, hogy jobban eloszoljon a tésztában.

Elkésztés:

1) Melegítsük elő a sütőt 160-180° C fokra

2) Keverjük össze a vajat és a cukrot, verjük habosra. Adjunk hozzá a mézet, az almaszószt és a vaníliaesszenciát.

3) Adjuk hozzá az egész tojásokat egyenként, minden tojás után jól elkeverve a masszát.

4) Adjuk hozzá a liszteket, a sót és a sütőport majd keverjük el. Adjuk hozzá a többi hozzávalót.

5) evőkanálnyi tésztából csináljunk golyókat majd egymástól kb. 2 centiméterre rakjuk sütőpapírral bélelt sütőbe. A golyókat kicsit lapogassuk meg sütés előtt, mert a tészta nem terül el teljesen magától.

6) Süssük 15-20 percig, amíg aranysárga lesz a teteje.
7) Picit hagyjuk hűlni a tepsiben, majd tegyük át süteményrácsra és ott hagyjuk teljesen kihűlni.
Légmentesen záródó dobozban egy hétig eltartható.

Megj.:
Természetesen ez a recept is válhat ajándékká. Akár elkészítve, akár "üvegbe zárva", mint a tavalyi zabsüti. Rétegeljük a liszteket és a csokit, áfonyát, mandulát felváltva.

Vanília eszencia

A vanília eszencia házi elkészítése nem az én találmányom, az Interneten több helyen, több nyelven is megtalálható. A művelet egyáltalán nem igényel különösebb készségeket, mondhatnám nem agysebészet. Persze vanília eszencia, aroma a boltokban is megvásárolható, de akkor megfosztjuk magunkat az izgalomtól, a szenzációs vaníliaillattól és a bolti nem is mutat olyan jól karácsonyi ajándékként. Meg persze nincs cukrozva, színezve és az egyéb adalékoktól is megkíméljük magunkat. Egyébként meg miért nem jó szimplán a vaníliarúd? Mert a vanília magvainak valamiben fel kell oldódnia és hát lássuk be alkoholban könnyebb mint süteménytésztában.

Hozzávalók:

3 Vaníliarúd

250 ml alkohol - ez lehet tiszta szesz (ami 100 ml-ként beszerezhető a patikákból) de vodka is megteszi. Ha lehet ne a legolcsóbb vodkát válasszuk, hanem annál egy kicsit jobbat.

6 hét türelem (minél tovább áll, annál aromásabb lesz)

Ha valaki ezt jövő karácsonyra gondolja elkészíteni, akkor több adagot is készíthet egy nagy üvegben és 6 hét letelte után palackozhatja kedvére. Ellenben ha, mint én, kicsit kevésbé összeszedett akkor kis üvegekben akár félkészen is elajándékozható. Ez esetben kis kártyákon jelezzük, mikortól lesz felhasználható.

Az eszencia fogyásával időnként után kell töltenünk az alkoholt. Ilyenkor hagyjuk ismét érni. Ha az eszencia felét elhasználtuk adjunk hozzá újabb vaníliarudakat.

Crostini di fegatini - Toszkán májpástétom

Tipikus toszkán előétel a Crostini di fegatini, ami tulajdonképpen májpástétom. Egy icipici csalással mi is elkészíthetjük otthon és (halkan mondnom nehogy az Olaszok zokon vegyék) szerintem a mi jó kis Szamorodnink is megteszi ha épp, valami miatt, nem lenne Vin Santo a házban.

Hozzávalók:
300 gr csirkemáj
100 gr lép - elhagyható
1 pici fej hagyma  apróra vágva
fél sárgarépa apróra vágva
4 darab sózott szardella
1 teáskanál kapri bogyó
1-2 dl erőleves
0,5-1 dl  száraz Vin Santo (fehér toszkán desszertbor) vagy némi Szamorodni is megteszi :), de akár erőlevessel is helyettesíthető
1-2 levél zsálya
1 ek vaj
só
bors
kevés olaj
kenyér pirítósnak (hagyományosan sótlan toszkán kenyérrel kínálják)

1) Kevés olajon megfuttatjuk a zsályát, majd a zsályát eltávolítva az olajban üvegesre pirítjuk a hagymát.
2) Adjuk hozzá a megtisztított és felvágott májat és a répát. Enyhén pirítsuk meg.
3) Adjuk hozzá annyi bort, hogy épp ellepje, majd fedő nélkül pároljuk, amíg a bor el nem párolog. 
4) Ezután vegyük le a tűzhelyről majd adjuk hozzá a szardellát és a kapribogyót. Öntsük fel egy kis erőlevessel, annyival, hogy éppen hogy ellepje.
5) Főzzük lassú tűzön kb. 10 percig, amíg a kapri meg nem puhul.
6) Aprítsuk finomra a májat (használhatunk turmixot is), majd ízesítsük sóval, borssal és adjunk hozzá egy evőkanál vajat.
7) Tálaljuk pirítóssal. 

Citromos Charlotte Russe

40 fok napközben, éjjel 34 meg egy meghívás a teraszra a Lengyelhez. Annak ellenére, hogy a lakásban uralkodó forróság miatt minden egyes mozdulat kihívás, nem tudok üres kézzel vendégségbe menni. Normális ember ezt a helyzetet megoldaná egy zacskó chipsszel, vagy keksszel, de az nekem túl snassz lenne. Persze nincs ezekkel semmi baj, de ha már az ember tud, a zacskós keksznél, sokkal finomabbat kanyarítani, akkor miért ne?! És persze az egómnak is jobban esik egy húeznagyomfinom, mint a kösziakekszet. Így jutott eszembe a Charlotte Russe, amit először nagyon régen, a 100. angolóránkra csináltam. Senki nem hitte el, hogy én csináltam, pedig egyáltalán nem olyan nehéz. Csak gyönyörű :).

http://retrogastro.blog.hu/2010/05/17/joghurthab_2

A Charlotte sütemények sokfélék és sok-ízűek lehetnek. Hagyományosan a formát vajba mártott állott kenyérrel bélelték ki de ma már inkább kekszet, piskótát, babapiskótát vagy piskótatekercset használnak erre a célra. Ebbe jön gyümölcshab vagy sodó, illetve puding. Én a babapiskóta és gyümölcsfelfújt kombó híve vagyok. Friss, habkönnyű. Fantasztikus. Ráadásul kicsit olyan, mint a régi citromos joghurthab luxuskivitelben :).

A Charlotte Russe-t a francia szakácsnak, Marie Antoine Carême-nek köszönhetjük, aki a babapiskótát használt és a desszertet munkaadója a I. Sándor orosz (russe=orosz franciául) cár után nevezte el. A piskótatekercset használó változatot Charlotte Royale-nak hívják.

És akkor a sok mellébeszélés után a recept:

Charlotte Russe

6 fő részére 

Dupla adagot szoktam csinálni, több okból is. Az egyik, hogy 24 cm-es formám van, abban szinte elveszik az egy adagnyi krém. A másik pedig, hogy mindig hatalmas sikere van és gyorsan elfogy.

Azoknak akiknek van otthon "cup" mérőeszköze,, azoknak zárójelben cupban is megadtam a mennyiségeket.

Charlotte

2,5 dl (1 cup) tej 

1-1,5 lap ízesítetlen zselatin (a csomagoláson ellenőrizni kell, mennyi folyadékhoz ajánlják! - por-zselatinnal is helyettesíthető, szintén konzultáljunk a csomagolással)

hideg víz

4 tojás sárgája

100 g (1/2 cup) cukor  

csipet (1/4 mokkáskanál) só

1 citrom reszelt héja (ha kicsi a citrom, akkor inkább kettőé)

0,6 dl (vagyis bő féldeci vagy 1/4 cup) citromlé 

babapiskóta (mennyiség a forma nagyságától függ)

2,5 dl (1 cup) tejszín

Díszítés

1 citrom hajszálvékony karikákra vágva

1 citrom héja csíkokban

2 citrom leve

2 evőkanál víz

4 evőkanál cukor

1. Forraljuk fel a tejet és hagyjuk langyosra hűlni.

2. Áztassuk be a zselatin lapokat a hideg vízbe.

3. Keverjük össze a tojássárgáját, a cukrot és a sót, majd állandó keverés mellett lassan adjuk hozzá a visszahűlt tejet.

4. Lassú tűzön, állandó kevergetés mellett (vagy még jobb, ha gőzfürdő fölött - így persze jóval tovább tart de biztosan nem ég oda) addig melegítjük, amíg besűrűsödik. A krémnek simának és enyhén sűrűnek kell lennie.

5. A lángról levéve egyenként adjuk hozzá a vízben megpuhult, kinyomkodott zselatint. Kavarjuk addig, amíg a zselatin teljesen fel nem oldódik.

6. Adjuk hozzá a citromlevet és a citrom lereszelt héját. Tegyük hűtőbe. Hűtsük vissza de csak annyira, hogy ne szilárduljon meg!

7. Eközben  a babapiskótákat vágjuk olyan hosszóságúra, hogy azok a formából épp hogy kilógjanak. A levágott végeket morzsoljuk össze. Béleljük ki a formát, kerítésszerűen, a babapiskótával, majd az összemorzsolt végeket oszlassuk el a forma alján. (Én kicsit türelmetlen vagyok, ezért a felvert tejszínhabba mártom a babapiskótákat, amik így könnyen odaragadnak a forma falához. Így nem lesz annyira gyönyörű a látvány, de nem is leszek ideges az elkészítés közben, mert ötvenszer leborult a megépített piskótakerítés.)

8. Verjük fel a tejszínhabot és óvatosan keverjük a kihűlt citromos keverékbe.

9. Kanalazzuk a krémet az előkészített formába. Kifejezetten javaslom a kanalazást, különben a formába ömlő krém lyukat fúr a gondosan elegyengetett "piskóta-por" alapunkba.

10. Tegyük hűtőbe és legalább 3 órán keresztül hűtsük, de legjobb ha éjszakára a hűtőben hagyjuk.

Charlottunk így tulajdonképpen készen is van, de a díszítés sokat dob rajta!

1. Karikázzunk fel egy citromot olyan vékonyra, amilyenre csak bírjuk.

2. Hámozzunk meg nagyon vékonyan egy másik citromot (a fehér rész nélkül) és vágjuk vékony csíkokra (vagy használjunk citruscsíkozója, az használja azt). Facsarjuk ki a levét majd adjuk hozzá egy másik citrom levét is.

3. A citromlevet, a vizet és a cukrot lassan főzzük sziruppá, majd adjuk hozzá a citromkarikákat és a citromhéjat. Főzzük 2-3 percig.

4. Díszítsük a torát a lecsöpögtetett citromkarikákkal és citromhéjjal.

A dekoráció kicsit megnehezíti a szép szeletelést.

(A képek elég ócskák lettek, de talán legközelebb több idő marad a felfalás előtti fotózásra.)

Jó étvágyat!

Caprese

Insalata Caprese (ejtsd: kápreze), vagy ahogy otthon emlegetjük, mozzarella (ejtsd: /mottsaˈrɛlla/ és nem mozarela) saláta. Nevét feltételezett származási helyének, Capri szigetének köszönheti. Ezt a salátát először az 50-es években szolgálták fel Nápoly környékén, az olasz szokásoktól eltérően előételként. Az Olaszok ugyanis a salátát nem előételnek vagy köretként fogyasztják, hanem az étkezést zárják vele.

Eredetileg bivaly-mozzarellából készül ez a fenséges trikolór de sima mozarellából is nagyon finom. Persze aki teheti, legalább egyszer próbálja ki milyen is bivaly-mozarellából.

Ez a saláta hihetetlen egyszerű! Nem is a "recept" miatt jutott eszembe. Az egész nem más, mint paradicsom, mozzarella, bazsalikom, só és olívaolaj. Nem igényel nagy tapasztalatot, vagy különösebb kézügyességet. Nem is igazán kellenek hozzá beszerezhetetlen hozzávalók, azonban van mégis valami, amin elbukhat ez a rém egyszerű saláta. És ez a paradicsom. Érett paradicsom nélkül szerintem bele se kezdjünk. Arra locsolhatunk méregdrága olívaolajat, várhatjuk, hogy összeérjenek az ízek, nem lesz olyan, amilyennek lenni kell. Rossz nem lesz, de jó se. Ha viszont a sokszoknyás falusi nénitől olyan paradicsomot sikerült vennünk a piacon (az etiléngázon érlelt paradicsom sosem lesz az igazi), hogy hazaérvén mindennek paradicsom illata van, akkor azon nyomban rohanjunk vissza a piacra bazsalikomot venni és bármilyen sorsot is tervezünk eredetileg a paradicsomnak, azt felejtsük el. Az illatos, zamatos, nem túl puha paradicsom capresenek van teremtve! A másnap, vagy még a nagy lendületben aznap beszerzett mozzarellával mennyei capreset kanyaríthatunk percek alatt.

És akkor a precízebbek kedvéért a recept. Legalábbis megközelítőleg...
Személyenként
1 paradicsom
1 mozzarella
4-5 levél bazsalikom
só
olívaolaj


A paradicsomot és a mozzarellát nagyjából fél cm vastagra szeleteljük (vagy ahogy épp sikerül). Rétegesen egymásra halmozzuk a paradicsomot, a mozzarellát és a bazsalikomot. Sózzuk, nem kell óvatoskodni, és jó minőségű olívaolajjal bőven meglocsoljuk.
Ha valaki a képen látható módon mini-mozzarellából és koktélparadicsomból szeretné,  alakkor legalább 2-2 paradicsommal és mozzarellával számoljon fejenként.


Buon appetito! ;)

Igazi tavaszi saláta

Végre ide is elért a tavasz és abbamaradt a napok óta tartó randa esőzés. Lekerült a lábakról a téli csizma, és előkerülnek a balerinák, no meg az itt nagyon népszerű nyári csizmák.

De ami nekem még fontosabb, hogy az articsóka meg a spárga mellett már bébi spenótot is lehet kapni. Nem úri allűr a bébi spenót... vagy lehet mégis??? de hát mit tehet az ember ha a kedvenc salátájába az kell?!

Ez megint egy olyan recept, aminek láttán, hallatán sokan megborzonganak. Nem egy szimpla, uborka vagy paradicsomsaláta. Hagyma és eper, mákos öntet... tovább is van mondjam még?

Hozzávalók 4 személyre (nyomtatható verzió):

2 maroknyi zsenge spenótlevél

1 fej kicsi lila hagyma

100 gr eper

2 mandarin

marék dió

mézes-mákos-mustáros öntet

1) A spenótot megmossuk, ha kell lecsipkedjük a szárakat (ha tényleg zsenge, erre nincs szükség),

2) a hagymát megtisztítjuk, majd karikákra vágjuk,

3) az epret megtisztítjuk, negyedeljük,

4) a mandarint megtisztítjuk (én még a hártyákat is le szoktam fejteni),

5) a diót durvára vágjuk, majd az összes hozzávalót összekeverjük.

6) Hozzáadjuk a salátaöntetet.

 Mézes-mákos-mustáros öntet

3 teáskanál mustár

2 teáskanál méz (ízlés szerint édesebbre is készíthetjük)

3 teáskanál oliva olaj

2 teáskanál mák (nem darált)

A mustárt elkeverjük a mézzel, majd hozzáadjuk az olajat és a mákot. Jól összekeverjük. 

Jó étvágyat a bátraknak!

Kenyér 5 perc alatt

Valami egészen másról akartam írni, de egy jó ideje kísért ez az ötperces kenyér ügylet. Ez annyira trendi most Amerikában, hogy szinte lépten-nyomon belebotlik az ember az Interneten. Mivel az olasz kenyér nem annyira nyerte el a tetszésemet, pedig van belőle néhány fajta, elkezdtem kísérletezni. Na jó az elején csak a Lidlben kapható kenyér-keveréket használtam, de azt kell, hogy mondjam, hogy kifejezetten jó (nem vagyok híve a félkész termékeknek). Aztán elkezdtem keresgélni, olvasgatni. Sok dagasztás nélküli recepttel találkoztam de valahogy az agyam nem akarta befogadni. Hiába minden! Akárhova tévedtem a világhálón, ez a dagasztás nélküliség nem hagyott békén. Mit lehet ilyenkor tenni, kipróbáltam.

Perce a napi 5 perc azért kicsit erős túlzás, mert nem úgy van azért, hogy kipattan az agyunkból a de jó lenne egy kis friss kenyér gondolat és bedobjuk a sütőbe a kenyértésztát. Az egész lényege az, hogy a dagasztás elhagyásával lelassítjuk a gluténképződést ezért tud a folyamat működni.

A recept, amerikai eredetű lévén (az eredeti itt található) csészére írodott, ami egy 2,5 dl-es űrmértékű "bárakármivel" helyettesíthető.

Amire szükség lesz:

méretes műanyag doboz (hogy legyen hely a kelő tészténak)

fakanál vagy spatula a keveréshez

A recept (nyomtatható verzió):

3 csésze langyos víz (vigyázzunk, nehogy túl forró legyen és meggyilkoljuk az élesztőgombákat)

1,5 evőkanál szárított élesztő (friss élesztő is jó, abból 37 gr = 1,3 oz)

1 - 1,5 evőkanál só

6,5 csésze liszt

1) A liszten kívül minden hozzávalót összekeverjük a dobozban, majd lassan hozzáadjuk a lisztet. Egyáltalán nem kell dagasztani, ezért elég ha  egy fakanállal összekeverjük. Fontos viszont, hogy ne maradjon a dobozban száraz liszt.

2) Ha jól összekevertük, tegyük rá a doboz tetejét de ne zárjuk rá, hogy a keletkező gázok távozhassanak a dobozból.

3) Hagyjuk 2 órán át kelni. Ezután a tésztát tegyük hűtőbe. Két hétig tárolható.

4) Amikor sütni akarjuk, szórjuk meg a tészta tetejét egy kis liszttel és vágjunk le egy darabot a tésztából. A tészta meglehetősen száraznak fog tűnni de ez normális.

5) Lisztes kézzel formáljuk meg úgy, hogy a tészta tetejét simítsuk mindig a tészta aljára. Ez néhány perc alatt elvégezhető. A recept kitalálói adnak egy kis videós segítséget.

6) Tegyük a tésztát sütőpapírra vagy jól belisztezett deszkára. Letakarva hagyjuk 60-90 percet kelni.

7) Miután a kenyér megkelt (ne várjunk hatalmas változást) vágjuk be a kenyeret, hogy a sülés közbeni kelést elősegítsük. A kenyér mindenképp tovább fog terjeszkedni és a bemetszéssel irányíthatjuk, milyen irányba tegye azt. Amennyiben nem vágjuk be, abban az esetben a kenyér be fog repedni.

8) 220 fokon süssük 30-35 percig.

9) A megsült kenyeret kenjük meg vízzel és rácson hagyjuk kihűlni.

Megjegyzés:

Aki teheti, süsse a kenzeret öntöttvas lábasban. Így a kenyér jól átsül és ropogós lesz a héjja, hiszen az öntöttvas fokoyatosan adja át a kenyérnek a hőt, a fedő pedig gondoskodik a megfelelő gőz-mennyiségről.

Öntöttvas nélkül is lehet jó kenyeret sütni. Korábban a kenyeret egy kerámia tálba tettem (tepsi helyett) és a sütés előtt  kb 10 percre, egy hőálló tálban vizet tettem a sütőbe párologni.

Az utolsó kép egy nem annyira jól sikerült darab. Lapos lett, mert túl sokáig hagytam kelni a sütés előtt. Az ízén azonban nem rontott.

Aperol Spritz

3 rész Prosecco
2 rész Aperol
szóda ízlés szerint
jégkocka

Forrás: http://www.aperolspritz.it/spritz-blog/
la-vera-ricetta-dellaperol-spritz/#

A jeget beletesszük a pohárba, majd hozzáadjuk a Prosecco-t (száraz pezsgővel helyettesíthető), a szódát, és végül ráöntjük az Aperolt. Narancsszelettel díszítjük és kínáljuk.


Mivel az én ízlésemnek ez így kicsit édes, a narancsszeletet én nem csak díszítésnek használom.






nyomtatható vàltozat

Aperol

A Proseccoról jutott eszembe egy másik nagyon jellegzetes olasz itóka, az Aperol.

Az 1919-es padovai nemzetközi vásáron mutatták be először. A Barbieri fivérek bizarr színű kreálmánya állítólag azonnal meghódította az olaszok szívét. Nekem beletellett legalább fél évbe, mire meg mertem kóstolni ezt a (számomra) elrettentő színű, gyümölcsösen fanyar aperitifet.
A színnel csak az a bajom, hogy ugyan lehet, hogy az Aperolnak nem ettől olyan a színe amilyen, de vad pirosak láttán mindig kis kilapított piros tetvek jutnak az eszembe (színtan).
Az Aperol szupertitkos receptje narancs, rebarbara, kínafa, jácint, encián és jó néhány meg nem nevezett gyógynövény keveréke, a kezdetek óta változatlan mixtúrában. Neve a francia aperò, vagyis aperitif szóból ered.
A márkát fémjelző narancs színt a húszas években találták ki neki a marketing-okosok, ez azóta is körüllengi a terméket és az ahhoz kapcsolódó kommunikációt. Az első reklámok már ekkor megjelentek. Az Aperol harmincas években készült reklámkampánya az aperitifekhez képest alacsony (11% - ami a Campariénak kevesebb  mint fele) alkoholtartalomra épít. A fő célcsoport: egészségtudatos nők. Zseniális!

"Asszonyom! Az Aperol vigyáz a vonalaira"
http://www.aperol.com/aperol/#

Az Aperol Spritz feltalálását az 50-es éveknek köszönhetjük, igazán azonban csak az ezredforduló környékén válik népszerűvé.
Valószínűleg alacsony alkoholtartalma és édes íze miatt kedvelik az olasz nők :D. Egy relatíve kevés kalóriával és alkoholtartalommal bíró ital mellett könnyebb megőrizni a formájukat. Legyen az az alakjuk, vagy az alakításuk (Aperol Spritz kb. 80 kalória, Mojtro 200). Itt nem kevéssé fontos a látszat.

Forrás:
http://www.aperol.com/aperol/
http://www.camparigroup.com/en/brands/aperol.jsp#

Pezsgő vagy Prosecco

http://www.prosecco.it/en/prosecco/territorio.php 

Amikor az első interjúra mentem Pármába, magammal vittem anyukámat, hogy kiránduljunk egyet. Az esemény valamikor a hét közepén volt. Az interjú előtti este stresszoldásként elmentünk egyet sétálni. A szűk, macskaköves kis utcácskákon andalogva (na azóta már nem annyira érzem a mindent beborító macskakövet annyira romantikusnak) jobbra-balra egyre csak a pezsgődurrogásokat hallottunk (legalábbis azt hittük). Az elsőnél csak annyival kommentáltam, hogy nahát, korán kezdik a pezsgőzést, a sokadiknál meg mondtam anyukámnak, hogy ugyan én utálom a pezsgőt de ha itt már kedd este ez megy, akkor itt szeretnék élni. Aztán a Jóistent jókedvében találhattam és így is lett.

Időközben kiderült, hogy az olaszok nem pezsgőznek hanem Proseccot isznak. Na és az egészen más mint a pezsgő. Nem mennék bele a technológiai részletekbe, de az én emlékeimben élő tankpezsgő inkább a fejfájással társul mintsem valami kellemes emlékkel. 

A Prosecco azonban kicsit más. Az igazi, a mi tokajinkhoz hasonlóan, eredet-védett és csak az Olaszország északi részén, Valdobbiadene és Conegliano közötti térségben, termesztett Glera szőlőből készülhet. Alkoholtartalma viszonylag alacsony (mondjuk mihez képest), általában 10 % körül mozog. Ha a Prosecco-ban lévő nyomás nagyobb, mint 3 bar, akkor Spumante, vagyis pezsgő minősítést kap. Ha kisebb akkor Frizzante-nek, gyöngyöző bornak hívják. Vagyis kicsit vagy nagyon bubis. Személy szerint én a kevésbé bubisat jobban szeretem, számomra sokkal élvezhetőbb ha a buborék nem tombol a számban, hanem csak kicsit bizsergeti a nyelvemet.
Egy Prosecco felbontásához az olaszoknak nem kell különösebb alkalom, a nap bármely szakában, bármilyen apropóból, vagy épp apropó nélkül is fogyasztható. Egy pohárnál többet azonban nem nagyon illik inni. Ez a szabály itt általános érvényű (legalábbis a nők körében) és bármilyen alkoholos italra értendő.
Amennyiben a Prosecco nem tisztán kerül fogyasztásra, abban az esetben leginkább a Bellini koktélban vagy az itt hihetetlen népszerű (megjegyzem, okkal) Aperol Spritz-ben találkozhatunk vele.

Természetesen hamarosan számíthattok a Spritz receptjére!

Kinek mi a kedvenc koktélja?