Karácsonyra hangolva

Ez a nemzetközi környezet gyakran kopogtat a homlokomon. Értem ezalatt azt, hogy újra és újra rádöbbenek, hogy mennyi mindent evidenciának veszünk és mennyire nem az, amikor kilépünk a megszokott kis mikrokörnyezetünkből. Szombat este a görög barátnőmmel andalogtunk a városban, a karácsonyi dekorációt csodálván. Mondtam is neki, hogy milyen fura, hogy ezek az olaszok mikor díszítik a karácsonyfát. Ja mondom, tök fura, hogy ilyen korán. Korán????  Ők már december elején feldíszítik. És akkor elmeséltem neki, hogy nálunk a fát csak szenteste díszítik. Az ajándékokat az angyalok hozzák és az egész valami különösen varázslatos, legalábbis nekem az volt. Anyukám azzá tette!

További megdöbbenés volt a számomra teljesen megszokott adventi naptárat és az adventi koszorú hiánya. Hosszan kellet magyaráznom miért keresek koszorút és hogy miért akarom mindenképp meggyújtani a gyertyákat. Ami ugye nagyon veszélyes. Ilyenek itt nincsenek. Nagy hagyomány viszont a jászolállítás, Kisjézust, bárányt meg pásztorokat minden üzletben lehet kapni.

A nekem megszokottal ellentétben az olasz gyerekeknek mindenféle fura szerzetek hozzák az ajándékokat. Santa Lucia, Babbo Natale (Télapó) vagy akár Befana, a randa de jóságos aki január 6-án érkezik a seprűjén. A legenda szerint Befenának nem akaródzott a pásztorokkal közösködnie ezért a jászlat már üresen találta. A Jézusnak szánt ajándékokkal azóta is bolyong a világban a kisgyermekekben Jézust keresi.