...
Másnap se jött, de legalább telefonált és mondta, hogy hétvégén megpróbál hazamenni Ausztriába, elrendezni az anyja körüli dolgokat.
Aztán hétfőn újabb fordulat. Sara Dalens, akitől a lakást átvette, azzal a hírrel érkezett a munkába, hogy a hétvégén Cichó átment hozzá, hogy rosszul van. Sara asszisztálásával orvos, kórház meg egy sor vizsgálat. Kiderült, hogy 3 cm–es epeköve van. Operálni kell. Egy hét betegállomány.
Miss Marple: Akkor tehát nem ment haza a hétvégén? Ki fogja anyu temetését intézni? … Túl sok a kérdés. Az epekő mizéria látszólag mindenkivel feledtette a furcsa viselkedést, vagy legalábbis betudták annak. Én ennél azért kicsit gyanakvóbb vagyok.
Telt, múlt az idő, látszólag teljesen normálisan, aztán újra az ebédünk fölött ülve beszélgettünk. Semmi különös dolgokról. És akkor egyszercsak a következő mondatot hallom. „Amikor anyukámmal beszéltem a hétvégén...”. A kivel??? Hogy??? Médiumnál voltál? Próbáltam egyszerre ezer dolgot koordinálni az agyamban. Nem ráköpni az ebédemet, ami meglepetésemben rossz irányba indult, rendezni az arcvonásaimat, eldönteni, hogy ezt vajon tényleg mondta-e, vagy az én fejebnem uralkodik már valami hatalmas káosz, meg még milliónyi más egyéb gondolat tombolt a koponyámban. Be kell, hogy valljam, a legutóbbi szituáció annyira belémrakta frászt, hogy nem volt merszem neki mondani, hogy bocs, de egy hete sírtad el anyukád halálát, mostakkormivan??? Így csak hümmögtem a falattal a számban és azon gondolkoztam, hogy hova keveredtem.
A későbbiekben anyuról (akinek mellesleg a ribizlis sütemény a kedvence) úgy beszélgettünk, mintha sosem halt volna meg. Illetve mintha sosem hallottam volna a halálhírét. Aztán egy idő után be kellett látnom, hogy igencsak különleges padtársra tettem szert, ugyanis nem csak, hogy modellkedett a '80-as években – ezt annyira nem bírtam elhinni, hogy egy egész délutánt töltöttem a régi AXE reklámok felkutatásával – de számos prominens embert személyesen is ismer. Például találkozott Karajannal és Pavarottival is. meg még biztos sok mindenki mással is csak már nem is emlékszem.
Egyszer azt is elmesélte, hogy amikor a másik uniós országban élt, betörtek hozzá és hazaérvén megzavarta a betörőket, akik rátámadtak. És eddig én azt hittem, hogy az én életem kalandos.
Tulajdonképpen az a szörnyű az egészben, hogy egy intelligens emberről van szó, akivel mindezek valóban megtörténtek, csak amiatt a bizonyos bizarr látogatás miatt valahogy semmit nem hittem el neki. Később kiderült, hogy nagyobb a baj mint egy szimpla füllentési mánia. Elkezdett kezelésekre járni, de késő volt. A cég nem tolerálta a viselkedését. Nem csodálom, mert a főnökkel eljátszotta ugyanazt a karbatevős-falnézős műsorszámot, amit velem. Neki annyival jobbat alakított, hogy még ordított is vele.
Hazaköltözött. Időnként felhív. Úgy tűnik jobban van, de a mama (megint) haldoklik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése