2012. február 16., csütörtök

Folytatásos rémtörténet II/IV



... 
Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget ennek a kis epizódnak. Persze gondoltam, hogy felnőtt nő, hova izgul ennyire (mondom pont én!), de ennyi. Aztán a fél háromra meghirdetett megbeszélés előtt kezdtek egyre furcsábbá válni az események. Már kb. fél kettőtől csinálta a fesztivált. Szuszogott, sóhajtozott, mint akinek nem is tudom mi baja van. Próbáltam nyugtatni, mindhiába. Aztán annyira felhergelte magát, hogy szinte csak a földhöz nem verte magát olyan stresszes volt. Időközben csúszott a ½ 3ra tervezett megbeszélése, mert a főnöke az én főnökömmel - vagyis mindannyiunk főnökével - ült egy megbeszélésen. Cichókám már szinte magán kívül volt. Vergődött, csapkodta a mappáját az asztalhoz, meg ilyenek. Hisztizet, hogy nem ezért készítette elő a dolgokat éjszakába nyúlóan (mellesleg fejből megtanulta a költséghelyeket; normális???). Olyan pofát vágott, hogy rossz volt nézni. Mondtam neki, ne idegeskedjen, mert az nem segít. Már egyébként attól féltem, hogy annyira felhergeli magát, hogy rosszul lesz. Szipogott (akkor azt hittem azért, mert mindkettőnkre rátelepedett a 17 fokra állított légkondi). Egy idő után, megelégeltem és mondtam neki, persze barátságosan és segítőkészen, hogy ezzel szerintem csak ront a helyzeten. Aztán kitalálta, mert már vagy ½ órás csúszásban volt a megbeszélése, hogy ő márpedig bemegy és szól a két főnöknek, hogy már rég az ő megbeszélésének kellene zajlania. Mondtam, hogy szerintem ez nem annyira jó ötlet az első héten azzal indítani, hogy kioktatsz egy halom főnköt. A csapkodás szipogás, meg egyéb szcénák csak egyre rosszabbak lettek és kezdett az agyamra menni. Még egyszer próbáltam értelmesen beszélni vele, de semmi foganatja nem volt. Erre mondta neki, hogy úgy viselkedik, mint egy óvodás. ERRE mit csinál?!?!?! Vágott egy grimaszt, a száját összecsücsörítette, karba fonta a kezét, majd HÁTATFORDÍTOTT. Viccesen mondom neki, hogy ne bolondozz már. Semmi reakció, csak nézte a tőle 30 cm-re levő falat. Nem ragozom, lényeg, hogy én azt hittem viccel, ő viszont halálosan komolyan gondolta, hogy megsértődik és nem szól hozzám. Próbáltam kiengesztelni (bár irreálisnak tűnt már akkor is a szitu), semmi. Aztán hagytam a pitlibe, nekem nincs időm és leginkább idegzetem ilyenekkel foglalkozni. Egyszer csak gondolt egyet és mégis bement a főnököm irodájába, hogy akkor most vele mi legyen. A főnöke nagyon kedvesen mondta, jaj, bocs, stb., stb. mindjárt jövök. Nem telt bele 5 perc végeztek is és mondta Cichókámnak, hogy akkor kezdhetnek. Gian Vino visszament az asztalához, ellenben kis Brühü-hildánk nem indult utána. Csak nézte a monitort. Mondom, te nem mész? Ez a hülye mit válaszol? „De csak még felkészülök.” Neked el ment az eszed barátom???? Mostanáig volt időd készülni, bemagoltad a költséghelyeket, mit akarsz még??? Meg különben is rámeditálsz vagy hogy??? Aztán nagy nehezen elindult….
A megbeszkóról, fülig érő mosollyal tért vissza. Hála a Magasságosnak! Minden rendben volt, és azon áradozott, hogy milyen jó fej a főnöke meg miegymás. Ez a nő még engem is túlszárnyal parázásban. Cichókám kicsit teljesítménykényszeres. Lépten, nyomon azt hangoztatta, mert elég sokat beszel magáról, hogy ő az előző helyen ennyire meg annyira jó volt, meg hogy az összes létező tréninget megcsinálta, meg, hogy ő volt az ABAC (azt hiszem számviteli rendszer) Queen. Ezek után nem is furcsa ha betegesen ideges ha valamit nem tud 150%-osan. Nem valami pihentető jelenség.
Mire mindezeket elregélte az elem lemerült. Leült az asztalához és csak bámult maga elé. Egy idő után nem tudtam eldönteni, hogy még ébren van-e vagy alszik. Csukott szemmel ült a monitor előtt. Aztán mikor magához tért alfából, akkor próbáltam vele néhány kurta mondatot váltani, nem sok sikerrel. Már azon gondolkoztam, hogy be van rúgva? Furcsán nézett, furán beszélt. Nem értette mit mondok. Pedig az anyanyelvén beszéltem hozzá. Lehet, vodka van a vizespoharában??? Ezek a gondolatok cikáztak az agyamban, amikor felvette a földről a hátizsákját (mellesleg ma egész nap ezzel ment a mosdóba) és üvegcsörömpölés szakította meg gondolatrohamaimat. Lehet, hogy tényleg be van b*szva?
...

Kapcsolódó epizódok:  1 * 2 * 3 * 4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...