Barátság

Nagy filmnéző vagyok, sokat nézek kevés marad meg :). Most se jut eszembe annak a filmnek a címe amiben egy számomra nagyon kedves jelenet volt. Lány, aki mellesleg törődik a nagyival is, megismerkedik egy sráccal (nem ez a lényeg). Elmennek kirándulni, viszik a nagyit is, aki mellesleg egy sündisznó. A 2 nagyi ül hátul, a srác nagyanyja kérdezi a másikat, akin látszik, hogy nem egy nagy barátkozós fajta, hogy "és, sok barátod van?". A másik öreglány arckifejezéséből nagyjából lehet is a válaszra következtetni... mire az öreglány: "...szelektív voltam a barátaimmal...". Vagyis rohadtul senki nem nyitja rá az ajtót.

Lehet,hogy én is antiszociális vagyok? Vagy érzéketlen? Mindenesetre kategórikus az tuti és persze szelektív :).  Nem baj,engem nem zavar. Inkább vagyok kategórikus és csupán egy maréknyi barátom van de azok olyanok akiket szeretek, akik viszont szeretnek és akikre számíthatok. Nincsenek kedves kis kapcsolataim. Nekem nem arról szól a barátság, hogy asszisztálok a másik hülyeségéhez. Amikor kell, még ha adott pillanatban nem is feltétlenül esik jól a másiknak, szoktam szólni, hogy pajti, most tök hülye vagy. Jó, azért ha épp intelligens üzemmódban vagyok, csomagolom a mondanivalómat. Régebben még próbáltam megmenteni a másikat a saját hülyeségétől de időközben rájöttem, na meg a bölcsebbek rávezettek, hogy ez szélmalomharc. Ráadásul jobban is tanul az ember ha közben jól összezúzza magát.
Szóval a meglevő/megmaradt barátok értékesek és természetesen fontosak. Mindamellett, hogy rettenet kapcsolattartó vagyok. Se egy e-mail, se egy bárakármi ... és van, hogy csak annyira van időm, vagy épp energiám, hogy telefonáljak, hogy bocs de megint nem jön össze. És ha ilyenkor az jön át az éteren, hogy "én annak is örülök, hogy ezért felhívtál" (vagy valami hasonló), akkor tudom, hogy egy igazi barátot hívtam.


Remélem, hogy nem csak nekem vannak ilyen barátaim!
Köszönöm, hogy vagytok nekem!