Panetone, Pandoro... Olasz karácsonyi sütemények

Az olasz karácsonyok elképzelhetetlenek panettone vagy pandoro nélkül. Nem is lehet az év többi részében kapni, hiszen szeptemberben kezdik gyártani és csak a karácsonyi időszakban kerül a boltokba. Ugyan hasonló a két sütemény, de mégsem ugyanaz. Családja válogatja, ki melyiket szereti.

A panettone milánói születésű, henger alakú sütemény, ami akár 30 cm magas is lehet. Minden boltban kapható, de a jó-nevű cukrászdák saját receptből sütött panettonét kínálnak. Mostanra a milánói panettonenak már van  piedmontei és egyéb változata is. A pineroloi  Galup például laposabb és szélesebb verziót készít.

A recept feltalálásáról két különböző legenda is kering. A romantikusabb egy szerelmi történet, miszerint Messer Ughetto degli Atellani solymász beleszeretett egy pék lányába, Adalgisába. A szerelmesek a társadalmi különbségek miatt nem találkozhattak, ezért a solymászfiú Toni, elszegődött cukrászinasnak. A konkurencia miatt a pékség nem ment valami fényesen, ezért Toni az ünnepek közeledtével, az gondolta, kicsit feljavítja a pékségben árusított kenyér receptjét. A liszthez élesztőt, vajat, cukrot, tojást, kandírozott citronádot és narancsot adott. A kenyérnek nagy sikere lett. Hogy még különlegesebb legyen a karácsonyi  kenyér még mazsolát is adott a recepthez. A legenda szerint néhány sólymot is eladott, hogy a hozzávalókat beszerezhesse.  Az új kenyér hatalmas sikert aratott és "Pan del Ton" vagyis panettone lett a neve. A szerelmesek ezután természetesen egymáséi lehettek.

http://www.mottamilano.it

A másik történet szerint Ludovico il Moro szakácsa egy hatalmas karácsonyi összejövetelen elégette a desszertet. A kukta, hogy mentse a helyzetet, a kamrában talált hozzávalókból, lisztből, vajból, mazsolából és citronádból improvizált desszertet. Az eredmény mindenkinek nagyon ízlett. A szakács bevallotta, hogy az általa készített sütemény elégett  és a desszert Toni kuktának köszönhető az új receptúra a "Pan del Toni" nevet kapta.

A hagyományos kandírozott gyümölcsös verzió mellet kaphatók, az aktuális trendeknek megfelelő, modern ízesítések is. Mivel én nem rajongok különösebben a cukrozott gyümölcsökért inkább ez utóbbiakat kóstoltam eddig. Aktuális kedvencem a Motta Zabaiones változata. Aki szeretné tudni, hogy magyar "szemmel" melyik hagyományos panettone a befutó, az olvassa el az Olasz meló bejegyzését.

http://www.melegatti.it

A pandoro vagyis arany kenyér (pan d'oro) csillag alakú édesség, amit porcukorral vastagon megszórva tálalnak, hogy az olasz Alpokra emlékeztessen karácsony idején. Szárított gyümölcsöket sosem tartalmaz, emiatt is szeretik sokan.

A középkorban a fehér kenyér, illetve a tojással, cukorral gazdagított kenyerek a nemesség számára voltak megfizethetők, részben innen is ered a kenyér neve, ami utal a hétköznapi barna kenyértől merőben eltérő, sárgás-aranyos színére.

Mint szinte minden olasz étel ez is földrajzilag jól behatárolható. Veronához kötődik, ahol is Domenico Melegatti benyújtotta a szabadalmi hivatalhoz a pandoro receptjét. Így a pandoro hivatalos születésnapja 1884 október 14.

Mind a panettonét mind pedig a pandorot fogyaszthatjuk magában, de mascarpone- vagy zabaione krémmel. Mellé fehér habzóbor: Prosecco, Franciacorta, Asti vagy Moscadello dukál.

Valaki próbálta már? Van kedvencetek?

Pan di Natale - Karácsonyi kenyér

A Pan di Natale a modenai gasztronómia tipikus desszertje. Ezt a kalóriadús süteményt Pan ed Natalként is emlegetik és ez melegíti és melegítette az Emilia-Romagna tartomány nyirkos telein az itteniek lelkét. Mint minden hagyományos recept ez is az idénynek megfelelő terményekből készül és az itteni téli klímát ismerve nem meglepő, hogy nem egy habkönnyű sütemény.

Elkészítési idő: 60 perc

Hozzávalók:

50 g hántolt dió

50 g fenyőmag

50 g mandula

50 g mazsola 

50 g kakaó por (nem cukrozott)

Sassolino likőr*

2 tojás

70 g vaj

1 cs élesztő

350g süteményliszt, vagy finomliszt

170 g cukor

késhegynyi őrölt édesköménymag

Sapa**

*Sassolino
Jellegzetes modenai édes, ánizsos likőr. Más édes likőrrel is helyettesíthetjük, de igyekszem hamarosan megosztani a házilag elkészíthető Sassolino receptjét.

**Sapa

Tulajdonképpen forralt must, elkészítését szintén igyekszem majd idővel megosztani veletek.  Addig is édes fehérbor és méz keverékével fogjuk helyettesíteni.

Vegyünk 2 dl édes fehér bort és nagyon lassú tűzön melegítsük, amíg a süteményünk sül, vagy amíg nagyjából a fele elpárolog. Ezután adjunk hozzá 1 evk mézet, de így már ne melegítsük.

Elkészítés:

1) Az elkészítés előtt vegyük ki a vajat a hűtőből, daraboljuk fel, hogy megpuhuljon.

2) Hámozzuk meg a diót és blansírozzuk a mandulát.

3) Tegyük a lisztet, tojásokat, a cukrot, kakaót, a vajat, a sütőport valamint a Sassolino, (vagy egyéb) likőrt egy nagy tálba és jól dolgozzuk el. Amikor sima tésztát kaptunk, adjuk hozzá a diót, mandulát, fenyőmagot és a mazsolát.

4) Adjuk mindehhez az őrölt édesköményt.

5) Formázzuk meg henger alakúvá (vagy tegyük kivajazott formába) sütőpapírral bélelt tepsiben süssük 175 °C fokon 40 percig, vagy amíg a közepe is átsült.
6) Amikor kisült, kenjük meg a Sapaval, vagy a saját kis mézes-boros mázunkkal.

Megj.:

A diót úgy hámozhatjuk meg a legegyszerűbben, hogy egy tepsin egyenletesen elegyengetve kb. 10 percre 180 °C fokos sütőbe rakjuk. Figyelni kell, nehogy megégjen! Amikor picit megpirultak, érezni a dióillatot és a héja kezd felpöndörödni, akkor jó. Vegyük ki a sütőből, hagyjuk egy percet pihenni. Ezután konyhai törlőkendőbe, vagy törölközőbe téve, óvatosan morzsolgassuk tenyerünkben a diókat. Ezután borítsuk szitába és szitáljuk ki a héjat. 

A receptet http://www.cucinaericette.it/cucina-italiana oldalról származik.

Áfonyás-mandulás

Az eredeti receptet egy amerikai szakácskönyvben találtam és zseniális. Az egyetlen baja az, hogy őrületes kalóriabomba, ami a karácsonyi nagyevések mellé nem feltétlenül kell. Kicsit átvariáltam a receptet, hogy kisebb lelkiismeret-furdalással élvezhessük.

Hozzávalók:

150 gr vaj                    

200 gr barnacukor

100 gr almaszósz

1 ek méz

1 ek vaníliaesszencia

2 tojás

100 gr teljes kiőrlésű liszt

70 gr mandulaliszt

250 gr liszt

csipet só

2 tk sütőpor

150 gr mandula, durvára vágva

150 gr szárított vörösáfonya*

150 gr fehércsoki durvára vágva

* Nem kell a világ végére menni vörösáfonyáért, szárított meggyel is nagyon finom  Ezt is egy kicsit meg szoktam aprítani, hogy jobban eloszoljon a tésztában.

Elkésztés:

1) Melegítsük elő a sütőt 160-180° C fokra

2) Keverjük össze a vajat és a cukrot, verjük habosra. Adjunk hozzá a mézet, az almaszószt és a vaníliaesszenciát.

3) Adjuk hozzá az egész tojásokat egyenként, minden tojás után jól elkeverve a masszát.

4) Adjuk hozzá a liszteket, a sót és a sütőport majd keverjük el. Adjuk hozzá a többi hozzávalót.

5) evőkanálnyi tésztából csináljunk golyókat majd egymástól kb. 2 centiméterre rakjuk sütőpapírral bélelt sütőbe. A golyókat kicsit lapogassuk meg sütés előtt, mert a tészta nem terül el teljesen magától.

6) Süssük 15-20 percig, amíg aranysárga lesz a teteje.
7) Picit hagyjuk hűlni a tepsiben, majd tegyük át süteményrácsra és ott hagyjuk teljesen kihűlni.
Légmentesen záródó dobozban egy hétig eltartható.

Megj.:
Természetesen ez a recept is válhat ajándékká. Akár elkészítve, akár "üvegbe zárva", mint a tavalyi zabsüti. Rétegeljük a liszteket és a csokit, áfonyát, mandulát felváltva.

Vanília eszencia

A vanília eszencia házi elkészítése nem az én találmányom, az Interneten több helyen, több nyelven is megtalálható. A művelet egyáltalán nem igényel különösebb készségeket, mondhatnám nem agysebészet. Persze vanília eszencia, aroma a boltokban is megvásárolható, de akkor megfosztjuk magunkat az izgalomtól, a szenzációs vaníliaillattól és a bolti nem is mutat olyan jól karácsonyi ajándékként. Meg persze nincs cukrozva, színezve és az egyéb adalékoktól is megkíméljük magunkat. Egyébként meg miért nem jó szimplán a vaníliarúd? Mert a vanília magvainak valamiben fel kell oldódnia és hát lássuk be alkoholban könnyebb mint süteménytésztában.

Hozzávalók:

3 Vaníliarúd

250 ml alkohol - ez lehet tiszta szesz (ami 100 ml-ként beszerezhető a patikákból) de vodka is megteszi. Ha lehet ne a legolcsóbb vodkát válasszuk, hanem annál egy kicsit jobbat.

6 hét türelem (minél tovább áll, annál aromásabb lesz)

Ha valaki ezt jövő karácsonyra gondolja elkészíteni, akkor több adagot is készíthet egy nagy üvegben és 6 hét letelte után palackozhatja kedvére. Ellenben ha, mint én, kicsit kevésbé összeszedett akkor kis üvegekben akár félkészen is elajándékozható. Ez esetben kis kártyákon jelezzük, mikortól lesz felhasználható.

Az eszencia fogyásával időnként után kell töltenünk az alkoholt. Ilyenkor hagyjuk ismét érni. Ha az eszencia felét elhasználtuk adjunk hozzá újabb vaníliarudakat.

Crostini di fegatini - Toszkán májpástétom

Tipikus toszkán előétel a Crostini di fegatini, ami tulajdonképpen májpástétom. Egy icipici csalással mi is elkészíthetjük otthon és (halkan mondnom nehogy az Olaszok zokon vegyék) szerintem a mi jó kis Szamorodnink is megteszi ha épp, valami miatt, nem lenne Vin Santo a házban.

Hozzávalók:
300 gr csirkemáj
100 gr lép - elhagyható
1 pici fej hagyma  apróra vágva
fél sárgarépa apróra vágva
4 darab sózott szardella
1 teáskanál kapri bogyó
1-2 dl erőleves
0,5-1 dl  száraz Vin Santo (fehér toszkán desszertbor) vagy némi Szamorodni is megteszi :), de akár erőlevessel is helyettesíthető
1-2 levél zsálya
1 ek vaj
só
bors
kevés olaj
kenyér pirítósnak (hagyományosan sótlan toszkán kenyérrel kínálják)

1) Kevés olajon megfuttatjuk a zsályát, majd a zsályát eltávolítva az olajban üvegesre pirítjuk a hagymát.
2) Adjuk hozzá a megtisztított és felvágott májat és a répát. Enyhén pirítsuk meg.
3) Adjuk hozzá annyi bort, hogy épp ellepje, majd fedő nélkül pároljuk, amíg a bor el nem párolog. 
4) Ezután vegyük le a tűzhelyről majd adjuk hozzá a szardellát és a kapribogyót. Öntsük fel egy kis erőlevessel, annyival, hogy éppen hogy ellepje.
5) Főzzük lassú tűzön kb. 10 percig, amíg a kapri meg nem puhul.
6) Aprítsuk finomra a májat (használhatunk turmixot is), majd ízesítsük sóval, borssal és adjunk hozzá egy evőkanál vajat.
7) Tálaljuk pirítóssal. 

Torkos Toszkána - Toscana golosa I.

Amikor a hosszú hétvége után az ember visszamegy dolgozni egymást kérdezgetik a kollégák, hogy na, milyen volt, mit csináltál, voltatok valahol, hol voltatok? Amikor a toszkán körutunkról visszajöttünk, valahogy a "mit csináltatok" nem adta vissza igazán az út hangulatát. A Toszkánában ettem valahogy sokkal helytállóbbak tűnt.

A 4 napos utazás állomásai Firenze - Siena - Monteriggoni - San Gimingano - Volterra. Legalábbis földrajzi tekintetben. Ellenben ha visszagondolok akkor nekem sokkal inkább  Lampredotto - Finocchiona - Bistecca alla fiorentina - Crostini di fegatini - Pici cacio e peppe - Panforte Fichi e Noci - Salame cinghiale - Cantucci e vinsanto.... vagyis egy újabb gasztro-vásrosnézés következik, és ahogyan azt a legutóbb is tettem, most sem fogok sokat időzni a nevezetességek bemutatásával.

Az első rész Firenze 

Nagyjából amióta Amorét ismerem téma a lampredotto. A megszállottja. Előre bocsánatot kérnék a gyengébb gyomrúaktól, de én mindenevő vagyok és szeretem a manapság már nem annyira népszerű dolgokat is! Mint például a pacalt. Ja. És bár engem kicsit meglepett de az Olaszok is pacaloznak. Másképp fűszerezik mint mi, de trippa néven több régióban is fogyasztják.

És akkor hogy is jön ide a lampredotto? Hát úgy, hogy végeredményben az is pacal. Firenze hotdogja, amit minden második utcasarkon beszerezhetünk az éppen "szembejövő" bodegából.

Régebben a firenzei szegények étele volt, akik próbálták az állatnak azon részeit is fogyaszthatóvá tenni, amit a gazdagok meghagytak nekik. A lampredotto a marha 4. gyomrából vagyis az oltógyomorból készül. Egy soványabb, bordázott felületű, lilás színű, karakteres ízű és egy zsírosabb ám lágyabb ízű részből áll. A pacalt paradicsomos, hagymás, petrezselymes, zelleres lében puhára főzik majd  salsa verdevel, (zöld szósszal) vagy anélkül jellegzetesen sótlan tokszkán zsemlében szervírozzák. Zseniális! Én is lampredotto megszállott lettem.

Finocchiona, szeretem - nem szeretem...

A finocchio = édeskömény (mellesleg meleget, buzit is jelent - vigyázzunk pejoratív!). Nem szeretem. Az olaszok ellenben előszeretettel használják. Főzve, párolva köretnek, nyersen salátában... engem meg a hideg ráz tőle. 

A finocchiona édeskömény maggal ízesített felvágott, aminek a híre a lampredottóéhoz hasonlóan már igen hamar elért hozzám. Többen ódákat zengtek róla, ellenben nekem, akárhányszor meghallottam ezt a szót, a hideg futkosott a hátamon. Mondanom sem kell, hogy az Olasz ezt is imádja :). Olyan nincs, hogy nem kóstoljuk, kóstolom meg.

A finocchiona pont annyi édesköménymagot tartalmaz, ami ad neki egy érdekes ízt, de még nem szalad ki tőle a világból az olyan aki nem annyira rajong az édesköményért. Sótlan zsemlében városnézve vagy aperitivonak kiváló.

Ha már apritivo, akkor legyen Crostini di fegatini -

Csirkemáj-pástétom... vágtam volna rá én. Aztán jobban utánanéztem, hogyan is van a recept. Szardella és fehérbor! Nem tudom, hogy ez-e a titok vagy sem de ez a pástétom hihetetlenül selymes és ízletes és az ég világon semmi nem utal halra, szardellára. Leginkább pirítóson kínálják, innen a crostini di fegatini elnevezés.

Folyt. köv...

Ferragosto - Augusztus 15.

Nekünk magyaroknak Nagyboldogasszony napja, bár ezt jobbára csak a katolikusok tudják.  Az olaszoknak viszont (szerintem) a legnagyobb nyári ünnep. Katolikus és pogány ünnepek keveredése, amelyet először Augustus császárhoz idejében ültek meg. Akkoriban még az Isteneket, a termékenységet és a nyári betakarítási munkálatok befejeztét ünnepelték vele. A neve is innen a latin Feriae Augusti kifejezésből ered, ami augusztusi pihenést jelent.

Nem gondolom, hogy az olaszok vallási okokból ünnepelnék és valószínűleg a betakarításban is relatíve kevesen fáradnak ki manapság. Az viszont tuti, hogy a népesség 80%-a ekkorra időzíti a szabadságát. Olyan mintha ilyenkor kötelező lenne nyaralni menni. Mindenki, aki teheti a tengerhez vagy a hegyekbe utazik. A boltok, kávézók, éttermek bezárnak. Még a hotel ajtaján is a "chiuso per ferie", vagyis szabadság miatt zárva tábla lóg. A város kihal. Teljesen.

Citromos Charlotte Russe

40 fok napközben, éjjel 34 meg egy meghívás a teraszra a Lengyelhez. Annak ellenére, hogy a lakásban uralkodó forróság miatt minden egyes mozdulat kihívás, nem tudok üres kézzel vendégségbe menni. Normális ember ezt a helyzetet megoldaná egy zacskó chipsszel, vagy keksszel, de az nekem túl snassz lenne. Persze nincs ezekkel semmi baj, de ha már az ember tud, a zacskós keksznél, sokkal finomabbat kanyarítani, akkor miért ne?! És persze az egómnak is jobban esik egy húeznagyomfinom, mint a kösziakekszet. Így jutott eszembe a Charlotte Russe, amit először nagyon régen, a 100. angolóránkra csináltam. Senki nem hitte el, hogy én csináltam, pedig egyáltalán nem olyan nehéz. Csak gyönyörű :).

http://retrogastro.blog.hu/2010/05/17/joghurthab_2

A Charlotte sütemények sokfélék és sok-ízűek lehetnek. Hagyományosan a formát vajba mártott állott kenyérrel bélelték ki de ma már inkább kekszet, piskótát, babapiskótát vagy piskótatekercset használnak erre a célra. Ebbe jön gyümölcshab vagy sodó, illetve puding. Én a babapiskóta és gyümölcsfelfújt kombó híve vagyok. Friss, habkönnyű. Fantasztikus. Ráadásul kicsit olyan, mint a régi citromos joghurthab luxuskivitelben :).

A Charlotte Russe-t a francia szakácsnak, Marie Antoine Carême-nek köszönhetjük, aki a babapiskótát használt és a desszertet munkaadója a I. Sándor orosz (russe=orosz franciául) cár után nevezte el. A piskótatekercset használó változatot Charlotte Royale-nak hívják.

És akkor a sok mellébeszélés után a recept:

Charlotte Russe

6 fő részére 

Dupla adagot szoktam csinálni, több okból is. Az egyik, hogy 24 cm-es formám van, abban szinte elveszik az egy adagnyi krém. A másik pedig, hogy mindig hatalmas sikere van és gyorsan elfogy.

Azoknak akiknek van otthon "cup" mérőeszköze,, azoknak zárójelben cupban is megadtam a mennyiségeket.

Charlotte

2,5 dl (1 cup) tej 

1-1,5 lap ízesítetlen zselatin (a csomagoláson ellenőrizni kell, mennyi folyadékhoz ajánlják! - por-zselatinnal is helyettesíthető, szintén konzultáljunk a csomagolással)

hideg víz

4 tojás sárgája

100 g (1/2 cup) cukor  

csipet (1/4 mokkáskanál) só

1 citrom reszelt héja (ha kicsi a citrom, akkor inkább kettőé)

0,6 dl (vagyis bő féldeci vagy 1/4 cup) citromlé 

babapiskóta (mennyiség a forma nagyságától függ)

2,5 dl (1 cup) tejszín

Díszítés

1 citrom hajszálvékony karikákra vágva

1 citrom héja csíkokban

2 citrom leve

2 evőkanál víz

4 evőkanál cukor

1. Forraljuk fel a tejet és hagyjuk langyosra hűlni.

2. Áztassuk be a zselatin lapokat a hideg vízbe.

3. Keverjük össze a tojássárgáját, a cukrot és a sót, majd állandó keverés mellett lassan adjuk hozzá a visszahűlt tejet.

4. Lassú tűzön, állandó kevergetés mellett (vagy még jobb, ha gőzfürdő fölött - így persze jóval tovább tart de biztosan nem ég oda) addig melegítjük, amíg besűrűsödik. A krémnek simának és enyhén sűrűnek kell lennie.

5. A lángról levéve egyenként adjuk hozzá a vízben megpuhult, kinyomkodott zselatint. Kavarjuk addig, amíg a zselatin teljesen fel nem oldódik.

6. Adjuk hozzá a citromlevet és a citrom lereszelt héját. Tegyük hűtőbe. Hűtsük vissza de csak annyira, hogy ne szilárduljon meg!

7. Eközben  a babapiskótákat vágjuk olyan hosszóságúra, hogy azok a formából épp hogy kilógjanak. A levágott végeket morzsoljuk össze. Béleljük ki a formát, kerítésszerűen, a babapiskótával, majd az összemorzsolt végeket oszlassuk el a forma alján. (Én kicsit türelmetlen vagyok, ezért a felvert tejszínhabba mártom a babapiskótákat, amik így könnyen odaragadnak a forma falához. Így nem lesz annyira gyönyörű a látvány, de nem is leszek ideges az elkészítés közben, mert ötvenszer leborult a megépített piskótakerítés.)

8. Verjük fel a tejszínhabot és óvatosan keverjük a kihűlt citromos keverékbe.

9. Kanalazzuk a krémet az előkészített formába. Kifejezetten javaslom a kanalazást, különben a formába ömlő krém lyukat fúr a gondosan elegyengetett "piskóta-por" alapunkba.

10. Tegyük hűtőbe és legalább 3 órán keresztül hűtsük, de legjobb ha éjszakára a hűtőben hagyjuk.

Charlottunk így tulajdonképpen készen is van, de a díszítés sokat dob rajta!

1. Karikázzunk fel egy citromot olyan vékonyra, amilyenre csak bírjuk.

2. Hámozzunk meg nagyon vékonyan egy másik citromot (a fehér rész nélkül) és vágjuk vékony csíkokra (vagy használjunk citruscsíkozója, az használja azt). Facsarjuk ki a levét majd adjuk hozzá egy másik citrom levét is.

3. A citromlevet, a vizet és a cukrot lassan főzzük sziruppá, majd adjuk hozzá a citromkarikákat és a citromhéjat. Főzzük 2-3 percig.

4. Díszítsük a torát a lecsöpögtetett citromkarikákkal és citromhéjjal.

A dekoráció kicsit megnehezíti a szép szeletelést.

(A képek elég ócskák lettek, de talán legközelebb több idő marad a felfalás előtti fotózásra.)

Jó étvágyat!

Caprese

Insalata Caprese (ejtsd: kápreze), vagy ahogy otthon emlegetjük, mozzarella (ejtsd: /mottsaˈrɛlla/ és nem mozarela) saláta. Nevét feltételezett származási helyének, Capri szigetének köszönheti. Ezt a salátát először az 50-es években szolgálták fel Nápoly környékén, az olasz szokásoktól eltérően előételként. Az Olaszok ugyanis a salátát nem előételnek vagy köretként fogyasztják, hanem az étkezést zárják vele.

Eredetileg bivaly-mozzarellából készül ez a fenséges trikolór de sima mozarellából is nagyon finom. Persze aki teheti, legalább egyszer próbálja ki milyen is bivaly-mozarellából.

Ez a saláta hihetetlen egyszerű! Nem is a "recept" miatt jutott eszembe. Az egész nem más, mint paradicsom, mozzarella, bazsalikom, só és olívaolaj. Nem igényel nagy tapasztalatot, vagy különösebb kézügyességet. Nem is igazán kellenek hozzá beszerezhetetlen hozzávalók, azonban van mégis valami, amin elbukhat ez a rém egyszerű saláta. És ez a paradicsom. Érett paradicsom nélkül szerintem bele se kezdjünk. Arra locsolhatunk méregdrága olívaolajat, várhatjuk, hogy összeérjenek az ízek, nem lesz olyan, amilyennek lenni kell. Rossz nem lesz, de jó se. Ha viszont a sokszoknyás falusi nénitől olyan paradicsomot sikerült vennünk a piacon (az etiléngázon érlelt paradicsom sosem lesz az igazi), hogy hazaérvén mindennek paradicsom illata van, akkor azon nyomban rohanjunk vissza a piacra bazsalikomot venni és bármilyen sorsot is tervezünk eredetileg a paradicsomnak, azt felejtsük el. Az illatos, zamatos, nem túl puha paradicsom capresenek van teremtve! A másnap, vagy még a nagy lendületben aznap beszerzett mozzarellával mennyei capreset kanyaríthatunk percek alatt.

És akkor a precízebbek kedvéért a recept. Legalábbis megközelítőleg...
Személyenként
1 paradicsom
1 mozzarella
4-5 levél bazsalikom
só
olívaolaj


A paradicsomot és a mozzarellát nagyjából fél cm vastagra szeleteljük (vagy ahogy épp sikerül). Rétegesen egymásra halmozzuk a paradicsomot, a mozzarellát és a bazsalikomot. Sózzuk, nem kell óvatoskodni, és jó minőségű olívaolajjal bőven meglocsoljuk.
Ha valaki a képen látható módon mini-mozzarellából és koktélparadicsomból szeretné,  alakkor legalább 2-2 paradicsommal és mozzarellával számoljon fejenként.


Buon appetito! ;)

Richter a barátom

Ha az ember egy helyben éli az életét fel sem tűnik neki, hogy egy-egy része a világnak milyen "különleges" képességeket kíván az emberektől.

Amikor Floridában voltam, kiképződtem hurrikán esetére. Tudom, hogy az ablakokat be kell reteszelni; gázt, elektromosságot el kell zárni, le kell kapcsolni. Be kell szerezni elsősegély dobozt és fel kell szerelkezni palackozott vízzel és tartós élelmiszerrel. Mindemellett az a tuti, ha bebújsz a beépített szekrénybe mert Floridában az tűnik a legbiztonságosabbnak. Otthon megtanultam gyorsan összepakolni, ha netán a Duna annyit emelkedne, hogy költözni kell.

Amikor Olaszországba költöztem nem gondoltam, hogy itt újabb készség-szettre teszek majd szert és kiképződök földrengés ellen. A cég próbál minket felkészíteni mindenféle "Mit kell tenni földrengés esetén" listákkal, amiben van egy csomó hasznos dolog, de van egy sor másik is, amire ezek nem adnak választ.

Persze az sem segíti különösebben a helyzetet, hogy mivel az agy (legalábbis az enyém) ezekkel az irányíthatatlan természeti jelenségekkel nem tud mit kezdeni, különböző rém-szcenáriókat gyárt. A legutóbbi rengés után napokig a leglehetetlenebb helyzeteken agyaltam. A tanultak szerint a rengést legjobb ha az asztal alatt vészeljük át, majd amikor a rengés véget ért, akkor kell a házból kimenekülni. Azon már túltettem magam, hogy nekem nincs asztalom ami alá be lehetne bújni. Az álmatlanul töltött éjszakákon viszont rájöttem, hogy nekem a rengés utáni menekülés se olyan triviális mint először gondoltam. Pláne nem, ha rám omlik a lakás. Na jó, mondjuk nem omlik rám, de akkor is! Amikor az ágyban fekve azt éreztem, hogy mozog a föld egyszerre ötven dolog zúzott át az agyamon: Hol a szemüvegem? Anélkül ugye menekülhetek, csak épp semmi értelme. Hol a telefon, jajj pénzt is kéne magamhoz venni, vagy hát legalábbis egy bankkártya jó lenne. Bugyiban és atlétában mégsem rohanhatok ki az utcára. Nem hiába mondja anyukám, hogy legalább egy rendes pizsamámnak lennie kell/kellene (mondjuk ő hálóinget mond de én abban nem tudok aludni, ráadásul vészhelyzet esetén lehet, hogy az alsó felemet nem is takarná). Pizsamában kéne aludnom. Áh, képtelenség 26 fokban. Mit tudok magamra rántani hirtelen. Huh, megint elfelejtettem a listát megcsinálni, hogy ha netán valami történne velem, akkor a családomnak egy kicsit egyszerűbb legyen utánam rendet rakni. Ezen lehet háborogni, hogy morbid vagyok, meg mi történne, de én tuti nem akarok extra feladatokat a családom nyakába varrni. Elég szar ügy az magában ha az ember idő előtt eltávozik.

Miután évezredeknek tűnő perceket töltöttem ezekkel, az ágy mellé készítettem a zseblámpát, meg egy nadrágot és egy kardigánt. Vészhelyzetre való felkészülés kipipálva. Újra megpróbáltam elaludni. Ment a listagyártás: nadrág, pulcsi megvan, szemüveget megtalálom sötétben is. Elemlámpa pipa. Jajj, lehet túl kicsi. Mi van, ha elgurul. Akasszam a nyakamba? Ja, hogy jól megfulladjak.. na jó tiszta hülye vagyok, nyugalom, alvás van.... 

A Görög azt mondta vesz mindenkinek sípot... nekem nem kel, tudok fütyüli. Ja de csak két kézzel. Mégis kell a síp. Nem gyantáztam le a lábam. Jesszus ha rám omlik a ház és ki kell menteni a szőrös lábamat kell majd szegényeknek fogdosni. Már fél kettő van? Nem baj leborotválom. Mi van ha épp a zuhany alatt vagyok meztelen és akkor omlik rám a ház.... Na jó tiszta hülye vagy. A kiszámíthatatlant nem sakkozhatod ki... szóval így jól elbeszélgettünk magammal. Aztán úgy döntöttem, hogy legfontosabbak megvannak. Szemüveg, telefon, elemlámpa, ruha az ágy mellett - praktikus, a túléléshez fontos dolgok. Kereszt a nyakamban... és a karkötő - mert ezek meg nekem fontosak.

 

 

Az előzmények ...

Folytatásos rémtörténet - újabb felvonás

Nem gondoltam, hogy ez a történet még folyatódni fog. És mégis. Cichókám ismét alakított. Persze az én hibám, miért állok még vele egyáltalán szóba... csak hát Florence, Florence marad.

Miután nem írták alá a szerződését a próbaidő végén (nem csoda, egyszer még a német főnököt is leordította), igencsak maga alatt volt szegény. Én meg nem tudok nemet mondani az elesetteknek. Sajnáltam, mert az osztályunkon senki nem szerette, senki nem beszélt vele... csak én. Hazaköltözött, aztán Németországban kapott munkát. Időnként felhívott, én meg meghallgattam. Aztán bejelentette, hogy jön. Meglátogat minket, mert hiányzik neki a város. Ezt azóta sem bírtam megfejteni, mert amíg itt volt mindenre csak panaszkodott. Összecsődítettük a német-ajkú bandát, akik még szóba álltak vele, hogy majd ha jön jól megeszünk együtt egy pizzát. Sara fel is ajánlotta neki, hogy nála alhat. Persze ő nem volt ott azon a bizonyos estén... Most nézem, hogy ezt nem is regéltem el.

http://www.eggextractor.com/sigmundfreud/sigmundfreud.jpg

Aztán vártuk. Sokáig nem jelentkezett. Aztán az érkezés előtt néhány nappal bejelentette, hogy egy újdonsült kolléganőjével jön és esetleg el tudnánk-e őt is szállásolni. Valahogy senki nem ugrált, hogy egy vadidegen nőt (pláne Cichót ismerve!) magához vegyen 4 napra. Ráadásul Sara férje épp kórházba került.

Hívtam az indulás előtti este, semmi. Hívtam az indulás reggelén az irodában (a délutáni géppel érkezett), írtam neki emailt semmi. Üzentem neki egy közös ismerősünkkel, akivel egy gépen utazott. Semmi. Aztán délután kaptunk egy email tőle, hogy mivel nem jelentkeztünk úgy döntött, inkább Firenzébe megy az utazótársával.

Mindenki értetlenül állt a dolog előtt, de hát Cichókám már csak ilyen. Ha nem borul a lába elé mindenki, akkor abból tuti sértődés van.

Konklúzió? Legalább nem nekem kell neki megmondani, hogy ne hívjon többet. Bár, Cichónál azért sosem lehet biztosra menni.

Kapcsolódó epizódok: 1 * 2 * 3 * 4

Kalcium, magnézium, patika

Nem vagyok egy fitnesz mániás, de az olasz étrend valahogy nem tud összeegyezkedni a szervezetemmel. Jó nem is csoda, ha az ember pizzával, tésztákkal, meg hasonló egyéb szénhidrátbombákkal van körülvéve. Megspékelve ezt azzal, hogy itt este nyolc előtt vacsorázni egyenesen ciki. Ez nem zavarna annyira, de Amórét nem nagyon tudom rávenni, hogy hamarabb vacsorázzunk. "Hogy lehet 19:00-kor (nekem már szinte ez is késő) vacsorázni????" szokott hőbörögni.

Mindegy is. Lényeg, hogy egy ideje nyomom a bodyrock őrületet. Szuper jó, most nem részletezem, ellenben gondoltam nem árt, ha időnként bekapok egy-egy kalcium és magnézium tablicskut. Pláne, hogy időnként az edzések után négykézláb próbálok magamhoz térni.

Fel is kerekedtem, hogy beszerzem ezeket a "csodaszereket". Itt olyanforma drogéria mint a DM, vagy a Rossmann nem létezik. Az itteni Acqua e sapone csupán halovány utánzata ezeknek. Persze az üzlet rohadásig tele van, de ugyanaz a termék van kipakolva nyolc polcra. Itt pl. nem lehet, legalábbis az én környékemen, Ariel mosószert kapni. Van persze más de én szeretem ha a fehér ruha fehér marad. Az öblítőkkel is vannak fenntartásaim. Minden Marsiglia, vagyis Marseille szagú. Bocsánat Marseilles szappan illatú, ami (elnézést kérek az idősebb hölgy olvasóktól, tisztelet a kivételnek de) egyszerűen öregasszony szagú. Akinek ez nem mond semmit .... hát ..... amolyan mosószappan féle illat. Én a falnak megyek tőle. És ezt bírják minden formában. Mosópor, öblítő, kézmosó.... Őrület! Most is itt van az orromban.

No de nem is ezt akartam mesélni, csak hát márszejszag eltérített.

Szóval mivel semmi valamire való drogéria nincs megközelíthető távolságban, gondoltam a patikában próbálok szerencsét. Egyáltalán nem gondoltam, hogy ez egy kihívást jelentő feladat lenne. A magnézium és kalcium szavak latin/görög eredetűek, egy gyógyszerésznek ez értenie kell. Mellesleg hatalmas olasz szókincsemben egészen véletlenül szerepel a calcio /'kaltʃo/ vagyis foci, vagy kálcium szó (azt még nem bírtam mondjuk megfejteni, hogy hol az összefüggés). A sorszámomat gyűrögetve, teljes nyugodtsággal nézegettem a polcra kipakolt illóolajokat. Ezzel korábban voltsztorim. Akkor persze, amikor nekem kellett, nem voltak kirakva. Lehet miattam rakták elérhető távolságba, hogy még egyszer ne kelljen velem egyezkedniük? Bemondják a számomat. Settantadue. Erre egy nő odarohan a soros eladóhoz (legalább 4 van belőlük). Nézem a számom 72. Pedig ez az én számom. Biztos rosszul hallottam. De ha jól hallottam is nem tudom kulturáltan lebaltázni a nőt aki elém tolakodott, és egy vaffa*t meg nem gondoltam azért mégse kéne elnyomni a patikában. Pláne, hogy tervezek még máskor is jönni.

Aztán kisebb bonyodalmakkal ugyan, de sorra kerültem. Mondom a nőnek, hogy kalciumot szeretnék. Teljes nyugalommal és elégedettséggel. Az meg csak néz rám. Én meg vissza rá. Oda vissza dobáltuk egymásnak a calcio szót egynéhányszor. Fogalmam se volt mit nem ért. Erre megkérdezi, hogy solo calcio, márminthogy csak kalciuot? Totálisan értetlenkedve. Mit még??? Kész. Elvesztem. Erre nem voltam felkészülve. Otthon ez egy teljesen hétköznapi kérdés, amire max. olyan kérdés jöhet, hogy az 5 különböző fajtából melyiket, milyen kiszerelést vagy ilyesmi. De semmiképp nem egy értetlen gyógyszerészarc néz rád vissza cserébe. Mikor kinyögte, hogy azt recept nélkül nem lehet, kissé meglepődtem. Egy egyszerű étrend-kiegészítő receptre? Ennek hangot is adtam, bár ezt már angolul. Aztán hárman összedugták a fejüket és előrukkoltak mégiscsak valami kalcium tablettával. Az nem derült ki, hogy ez-e a vényköteles verzió de mindenesetre ez alkalommal az egészségügyi kártyámat sem kérték el, amit pedig még a kontaktlencse folyadék vásárlásánál (szemüvegboltban veszem) is elkérnek.

A magnéziumot ezek után már meg se kérdeztem.

Igazi tavaszi saláta

Végre ide is elért a tavasz és abbamaradt a napok óta tartó randa esőzés. Lekerült a lábakról a téli csizma, és előkerülnek a balerinák, no meg az itt nagyon népszerű nyári csizmák.

De ami nekem még fontosabb, hogy az articsóka meg a spárga mellett már bébi spenótot is lehet kapni. Nem úri allűr a bébi spenót... vagy lehet mégis??? de hát mit tehet az ember ha a kedvenc salátájába az kell?!

Ez megint egy olyan recept, aminek láttán, hallatán sokan megborzonganak. Nem egy szimpla, uborka vagy paradicsomsaláta. Hagyma és eper, mákos öntet... tovább is van mondjam még?

Hozzávalók 4 személyre (nyomtatható verzió):

2 maroknyi zsenge spenótlevél

1 fej kicsi lila hagyma

100 gr eper

2 mandarin

marék dió

mézes-mákos-mustáros öntet

1) A spenótot megmossuk, ha kell lecsipkedjük a szárakat (ha tényleg zsenge, erre nincs szükség),

2) a hagymát megtisztítjuk, majd karikákra vágjuk,

3) az epret megtisztítjuk, negyedeljük,

4) a mandarint megtisztítjuk (én még a hártyákat is le szoktam fejteni),

5) a diót durvára vágjuk, majd az összes hozzávalót összekeverjük.

6) Hozzáadjuk a salátaöntetet.

 Mézes-mákos-mustáros öntet

3 teáskanál mustár

2 teáskanál méz (ízlés szerint édesebbre is készíthetjük)

3 teáskanál oliva olaj

2 teáskanál mák (nem darált)

A mustárt elkeverjük a mézzel, majd hozzáadjuk az olajat és a mákot. Jól összekeverjük. 

Jó étvágyat a bátraknak!

Az olasz reggeli 10 pontja

Az Olaszok étkezési szokásai merőben eltérnek a mieinktől, vagy legalábbis attól amit én eddig megismertem. Ez alól a reggeli sem kivétel, pedig a reggeli nem egy komplex dolog; gondolná az ember.

Pirítós, sajt, szalámi, rántotta, vajas-kenyér, kifli és kefir (bár ez amióta itt vagyok nem jellemző) és hasonlók. Eszem mindezt nagy komótosan. Nem szeretek (semmikor) rohanva enni. Édeset csak nagyon ritkán. Sőt legtöbbször kínzásnak érezném ha valami cukrosat kellene magamhoz vennem reggeli gyanánt. Az olaszok pont fordítva csinálják. Náluk az a normális, ha még csukott szemmel megiszik az ember egy feketét, majd ezután munkába menet útba ejtenek egy bárt ahol isznak egy kapucsínót vagy kávét és esznek mellé egy croissant. Vagy más egyéb édes péksüteményt. Persze rohanva, mert ugye a kávé tűzforrón a legjobb.

Amikor otthon nincs időm enni és az irodai kávézóban ejtem meg a reggelit, az Olaszok forgatják a szemeiket, hogy hogy birok sonkás focacciat enni reggelire. És ha ezzel nem vertem volna még ki a biztosítékot, akkor a skandalum sós reggelim mellé rendelt kapucsínó biztosan megteszi a kellő hatást. Nem baj, engem nem zavar, én így szeretem.

www.trattoriadamartina.com

Ha valaki azonban nem akar kitűnni az olaszok közül, akannak bizonyos szabályokat szem előtt kell tartania!

10 dolog, hogy a reggeli ne buktasson le minket

Amit semmiképp sem szabad:

1) bármi sóssal sokkolni a környezetet

2) ülve, komótosan eszegetni

3) kávénkat hosszan kevergetni

4) 11:00 után (ha netán későire sikeredett a reggeli felkelés) kapucsínót rendelni

5) ha netán mégis sonkás zsömlét kértünk, akkor a mellé bármilyen tejes italt (tejeskávé és társai) inni

Amit szabad/kell:

6) amit szinte kötelező: kávézni (persze csak a "sós nem párosítható tejes-kávéval" szabály betartásával)! 

7) a pultnál állva felhörpinteni a kávénkat

8) gyümölcslevet inni

9) croissant és egyéb édes péksüteményt enni, lehetőleg extra adag Nutellával

10) újságot olvasni

www.pandistelle.it
Mulino Bianco

Ha netán valaki nem tudna túllépni a rántottán, annak néhány variáció lehetséges olasz reggelihez:

brioche - briós

cornetto (croissant) – üres, krémes, csokis, nutellás, lekváros, teljes kiőrlésű, mézes...

bombolino - a német típusú fánk pindurka változata vanília-krémmel vagy Nutellával. Nem is baj, hogy iciri piciri, mert a Nutellás változat igen gyilkos (fenséges) kombináció.

biscotti - vagyis keksz, bármilyen. A Mulino Bianco egész kimerítő választékkal rendelkezik.

Flauti - Mulino Bianco

Pan di stelle - jellegzetes csillagos kakaós keksz.

Flauti - nem reggelire ugyan, de nekem ez a kedvencem.

Egy kis àttekintés a Mulino Bianco kínálatából:

A keksz képek jobb minőségben, egyenként itt találhatók.

"Friss hírek": A legújabb Mulino Bianco reklámokban Antonio Banderas szerepel. A flauti reklámja ezen a linken található.