A Pallas Nagylexikon szerint a honvágy a következő:
"(nosztalgia), visszakivánkozás a szülőföldre, mely oly heves alakot ölthet, hogy valóságos súlyos lelki bajjá (melankolia) fajul, a testet is megtámadja és egyes esetekben halállal is végződik. Főleg a kultura alantas fokán álló, szük körben élő, hegyeket lakó népeknél fordul elő, melyek megszokták a természetes egyszerü életmódot; a hazájától elszakadt nem tudja a merőben különböző városi, vagy egyéb életmódot megszokni."
Hm...
 |
| a Parlament |
Van egy barátom aki annyira honvágyas, hogy 2 hét után már megbolondul, hogy hazamehessen. Én ezt nem érzem. Nem ezt érzem. Jól feltalálom magam, jól elvagyok a saját magam gyártotta valóságomban. Nem érzem az Istenemnembírom érzést. De időnként rossz, hogy nem tudok úgy reagálni dolgokra, ahogy az anyanyelvemen tenném. Nem vagyok olyan mókás/csípős (mindenki válasszon kedvére) mint magyarul lennék. Hiányzik az "Ettél ma? Igen és mit????" kérdés (bár mostanában már nem kell előre fiktív menükkel készülnöm). Meg a "Ti nem lehettek együtt!" az Activity-nél.... és hasonlók. És sírok ha a Most múlik pontosant hallom (a szomszédok biztos sírnak rajta - énekelni is szoktam).
Én választottam, ez nem panasz. De nem mindig olyan könnyű, mint amilyennek tűnik, amilyennek láttatom.
Van rá gyógyír??? (a pálinkát már próbáltam, alternatív megoldás érdekelne)
hááát, gyógyír a honvágyra? Szerintem nincs. Max. az könnyíthet, ha az itthoniakkal akiknek hiánya miatt szenvedsz nagyon sűrűn beszélsz. Aztán elkezdesz visszaszámolni, hogy xy ekkor és ekkor jön, vagy te mikor jössz. Esetleg Amore karjaiban feledtetni az idő múlását...Helyi italokat inni, hogy még a pálinka miatt se legyen honvágyad.:) De én most iszom egy pálinkát csak és kizárólag a TE egészségedre!!:)
VálaszTörlésVisszaszàmlàlàs mindig van. Kondorkeselyűkben mérjük az idő múlását :). Ezt majd egyszszer elmagyarázom...
VálaszTörlésEgészségedre!
ÓÓ nemsoká meglátod újra itt leszel ! Holnap újra kisüt a Nap! (itt esik az eső) A borúra mindig derű jön. És ez jó! Itt vagyunk Mi neked, akik olvasunk, és figyelünk minden nap. Most Mi vagyunk egy kicsit az otthon. Erős szál ez, ami összeköt és fent megy a levegőben át a határokon. Ha meghúzod, tudjuk, hogy gondolsz Ránk és Mi is rád. Mesélj azzal telik az idő és amiket ott megélsz az nekünk itt valóságossá válik mintha ott lennénk Veled. A családod, a barátaid is Veled vannak mindig a szívedben és Te is az övékben. Nem vagy Messze, csak fizikailag, sőőőt, itt vagy a szomszédban. És sok ember lenne a helyedben, köztük persze Én is!... úgyhogy fel a fejjel, nincs honvágy, sem orrlógatás. Mikor visszajössz, minden ugyanolyan lesz, mikor elmentél. Puszillak ( asszem kicsit sokat írtam, bocs ha uncsi volt, az én tollam nem olyan ékes mint a Tiéd)♥
VálaszTörlésNiki, nem lehet sokat írni :)
VálaszTörlésKöszönöm, jól esik az ilyesmit hallani!