Torkos Toszkána - Toscana golosa II.

Jó hosszú kihagyás után akkor jöjjön a toszkán torkoskodás második felvonása.

Bistecca alla Fiorentina 

Tipikus toszkán étel. Kihagyhatatlan! Bár lehet, hogy ez az én számból hiteltelenül hangzik a sokadik "ez annyira jó" felkiáltás után. 

Hiteles avagy sem, a Bistecca alla Fiorentina Porterhouse vagy T-bone steak. Vagyis egy olyan hússzelet, amelybe egy T-hez hasonló alakú csigolyarész kerül, ami két részre osztja a húst. Egy nagyobb darab lapos hátszínből és egy kisebb bélszínből álló részre (mivel az én hentes-tudományom igencsak hiányos a tudományos magyarázatot a Kispad blogról silabizáltam ki).

A Fiorentina steaket kizárólag a chianina marha húsából készítik, ami húsmarha, így a húsa is sokkal finomabb mint a tejelő tehéné. A hagyományos Fiorentina steak 1-1,5 kilogrammot nyom és 5-6 cm vastag. A húst a feldolgozás előtt hűtőben 2 hétig érlelik, sütéskor azonban szoba-hőmérsékletűnek kell lennie. A húst magyalfa vagy olajfa fatüzelésű grillen készül. Először mindennemű fűszerezés nélkül kérget kap, majd ezután sózzák és enyhén borsozzák. Az eredmény lenyűgöző!

Mint szinte mindenhova, Firenzébe is úgy érkeztünk, hogy előre beszereztünk néhány címet, ahol érdemes egy-két falatot bedobni. Az kollégám azt mondta Az Antico Ristoro di Cambi trattoriába menjünk. Egyszerű, csak a hídon kell átmenni és már ott is vagyunk.  Így is tettünk. Nagyjából fél óra gyaloglás után az Olasz kezdett nyűgössé válni és más lehetőség után akart nézni. Én csak bizonygattam, hogy a kollégám (aki mellesleg brit) esküszik a helyre. Láttam az Olasz arckifejezésén, hogy a szigetországi ajánlása nem hatja meg őt különösebben. Nem mellesleg az útbaigazításnál az az infó elmaradt, hogy az utolsó hídon kell átmenni, nem az elsőn. Vagyok annyira makacs, hogy végül kihajtottam belőle, hogy nagyjából 30 perc gyaloglás után (ez éhesen sokkal többnek tűnt) meg is találtuk a helyet. Rendeltünk. Chiantit, Bistecca Fiorentinát. Hozták a szokásos kenyéradagot, amire egyszerre vetettük rá magunkat. Tipikus sótlan toszkán kenyér, de az éhhaláltól megmentett minket. Kortyolgattuk a kikért egy liter Chiantit és közben azon viccelődtünk, hogy az összes asztalon csak fél literes kancsók vannak. Puhány olaszok. A vacsora után viszont rájöttünk, hogy lehet, a fiatal Chiantiból fél liter is elég :).

Kihozták a sültet. Szerintem vagy öt percig csak néztük az egykilós húsdarabot. Tökéletesen fűszerezett, szaftos, omlós, nem túl nyers és nem túl sült. Persze mindez szubjektív, de egy falatnyi sem maradt belőle. Köret, olasz módi szerint, nem volt mellékelve, de nem is kellett. Majszoltuk a kenyeret, tunkoltuk vele a hús szaftját. A hely egyértelműen felkerült "az ide vissza kell jönni" listára és az Olasz is megnyugodott, hogy megérte elmászni ide, no meg hogy lehet, hogy a Britnek nincs is olyan rossz ízlése.

Torkos Toszkána - Toscana golosa I.

Csokoládé mágia

Ragacsos, csokoládés, illatos, fergeteges... és nagyon egyszerű! Elronthatatlan.

Valentin napra meg különösen jó választás :)

Ezt a receptet egész jól lehet variálni. Süthetjük tepsiben, muffin formában, vagy ahogy én csináltam mini tortaformában. Az eredeti mennyiségek egy kisebb méretű (kb. 28x22 cm) tepsihez valók. Kettőnknek csak megfeleztem az adagokat és így két szép tortácska lett belőle.

30 perc alatt elkészül

Hozzávalók:

50 g liszt

3 evk kakaópor (cukrozatlan)

csipet só

150 g étcsokoládé - 130 g durvára vágva, 20 g apróra vágva *

115 g vaj (nem margarin!)

2 tojás

1 tojás sárgája

6 evk cukor

Elkészítés:

1) Melegítsük elő a sütőt 200 °C fokra.

2) Vajazzunk és lisztezzünk ki egy tepsit, vagy a muffin formákat. Ha szilikon formát használunk, erre nincs szükség.

3) Egy tálban keverjük össze a lisztet, a kakaóport és a sót.

4) Vízgőz felett olvasszuk meg 130 g csokoládét és a vajat. Nagyon kell vigyázni, nehogy túlhevítsük a csokoládét, mert az tönkreteszi.

5) Egy nagy lábasban verjük fel a tojásokat, majd keverjük bele a cukorot.

6)Adjuk hozzá a száraz hozzávalókat.

7) Keverjük bele az olvasztott csokoládét. A keveréstől kicsit be fog sűrűsödni, de ez normális.

8) Öntsük tepsibe, vagy sütőformákba. Szórjuk a tetejére a 20 gr apróra vágott csokoládét.

9) Süssük 13 percig. Tesztelni nem lehet, mert amíg a sütemény meleg addig a belseje folyékony. De Inkább kevésbé legyen sült, minthogy túlsüssük, mert akkor kiszárad.

Tálalhatjuk vaníliafagylalttal, vagy tejszínhabbal és lekvárral. Bármilyen bogyós lekvár tökéletes párosítás. 

Ha valaki egy kicsit egzotikusabbá szeretné varázsolni, egy csipet csiliporral megbolondíthatja.

*Bevallom, én nem szoktam elosztani a csokit, hanem az összeset beleteszem a tésztába. Valóban szebb a teteje a rászórt csokival, de engem nem zavar ha nem tökéletes. Ha használunk díszítésnek csokit, akkor ha lehet jéghideg kézzel (szorongassunk egy kicsit bármi mélyhűtöttet) szórjuk a sütire, különben mind a kezünkre olvad :). 

A csokoládé megolvasztásánál nagyon észnél kell lenni. Én azt szoktam csinálni, hogy a lábasban felforralom a vizet úgy  hogy még nincs felette a csokoládé, csak a tál, amiben majd felolvasztom a csokoládét. Amikor felforrt a víz, elzárom, beleteszem a vajat  majd a csokoládét. Ez a hő elegendő szokott lenni az olvasztáshoz. Ha netán mégsem olvadna fel egészen a vaj és a csoki, akkor kicsit melegítek a vízen.

Szerintem egyszerűen zseniális!

San Valentino - Valentin nap

Annak ellenére, hogy szent Valentin az ókori Róma mártírja volt, és Olaszországhoz olyan szerelmes párok köthetők mint Shakespeare Rómeó és Júliája, vagy Paolo és Francesca az Isteni színjátékból, a Valentin nap Olaszországban is inkább importált ünnep, mint sem igazi hagyomány. Persze itt is elözönlik a kirakatokat a szívecskés dekorációk, és  rózsasziromban és lufiban úszik minden. Mint ahogy otthon is, Olaszországban is jobbára csak a szerelmesek, párok, házastársak ajándékozzák meg egymást. Ami talán az olasz Bálint napok elengedhetetlen kelléke az a  baci csokoládé. Az utóbbi néhány évben pedig Veronában, hol máshol, megrendezésre kerül a "Verona in Love"  nevű  fesztivál.

Mi Amoréval nem valentinnapozunk. Otthon sem rajongtam érte, ezen Olaszország sem  változtatott. Ellenben szeretem a meglepetéseket. Nem kell hatalmas dolog, egy kicsi apróság is tud mosolyt csalni az ember arcára. Mondjuk egy egyszerű csokoládés sütemény kicsit felturbózva.

És aki pedig különösen romantikusra akarná venni a figurát, annak segítségül néhány szerelmes szó olaszul :):

szerelmesek ünnepe - Festa degli innamorati
csók - bacio
drágám - tesoro
szerelmem - amore 
szeretlek - ti amo (csak szerelmesek között)
kedvellek, szeretlek (családtagok, barátok) - ti voglio bene, tvb

Ti ünneplitek a Valentin napot?

Szemét ügyek

A szelektív szemétgyűjtés jó dolog. Otthon még nem annyira elterjedt, mert szerintem mindenki arra vár, hogy majd a szomszéd elkezdi. Nekem is meg kellett szoknom, amikor ide kerültem. Háztartási, papír, műanyag. Szorgosan szelektáltam, bár utáltam, hogy a házban nincs kuka és a szomszéd utcába kell gyalogolni vele. Nem is a távolság, hanem inkább az, hogy én valahogy nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy szemetes zacskóval a kezemben járkáljak az utcán. Kellemetlenül éreztem magam a szombati, pármai fergetegben (Gucci, Prada, D&G, Chanel, Louis Vuitton mindenkin) a szemetemmel az utcán lófrálni. Ellenben nemrég változtattak a rendszeren. Porta a porta, vagyis háztól házig. Meghatározott napon és időben, csak kirakjuk a szemetet a ház elé és a szolgáltató elszállítja. Szuperjó! Az eddigi három helyett most 5 verzió van, ezért vagy három napig tanulmányoztam a cukin megrajzolt brossúrát, hogy memorizáljam, mi melyik zacskóba megy. Sajna az üveget még mindig az utcára kell hordani, ráadásul egyenként kell beledobálni a kukába. A mi háztartásunkban elfogyasztott alkoholmennyiség esetén ez kicsit kellemetlen.

Azonban nem is emiatt jutott az egész az eszembe. Ez is egy olyan sztori, amire Erika barátnőm azt mondaná, ilyen is csak veled történik meg :).

Újonnan szerzett szelektálási tudományommal felszerelkezve beüzemeltem az organikus szemétnek dukáló barna kis dobozkát. Cuki, egyszemélyes háztartásnak való, kicsit nagyobb csak mint egy homokozó vödör. Nem bízom saját magamban, ezért, hogy az ürítés után nehogy valaki más vödörkéjét vegyem el, rákötöttem a Corné Port-Royal pralinébolt szalagját. Amikor kiraktam a szemetest még néztem is, hogy nahát, mindenkinek nagyobb van (vagyis senki más nem él egyszemélyes háztartásban), de azért nem bántam, hogy ott díszeleg rajta a szalagom. Így mégsem csak egy ócska szemetesvödör :D.

Saját magam miatt kötöttem rá a szalagot, ennek ellenére, amikor hazaértem a veder hűlt helyét találtam csak. Valaki meglovasította. Nem hiszem el! Nem tűnt fel neki, hogy kis se rakta a vödrét? vagy, hogy nem kötött rá szalagot és most van rajta???? Komolyan nem értem az embereket! Egy hétig azon morfondíroztam, hogy vajon kinek kellett egy szemetes, amit egyébként a szolgáltató ingyen osztogat? Hosszan háborogtam rajta és minden egyes alkalommal vizslattam a vödrömet a sarkon, majd egy hét elteltével újra felbukkant. Azóta féltve őriztem a lakásban. Most újra használnom kell. Rettegek... a nevemet is ráírtam :) és most a másik bejárathoz tettem, hátha ott nem kell senkinek.

Ha hazaértem kiderül.