Forralt-bor

Harmadik éve nevezünk a váci Forralt-bor Főző versenyre (negyedik éve rendezik). Az első versenyen meg is nyertük a közönségdíjat. Minden évben december 30-án van a móka. Vagyis ma. Jedlik Ányos baráti kör néven indulunk.
Jó buli, és bár általában rettenetesen hideg van a hangulat mindig nagyon jó. Mi sparhelten főzzük a bort, ami azért nagyon jó, mert ezt-azt meg tudunk sütni menet közben. Péter és Kati jóvoltából pl. minden évben van hurka, meg sütünk fokhagymás kenyeret és gesztenyét is. Tavaly csináltunk zsíros-kenyeret is a népnek. Annyira hideg volt, hogy a zsír is meg a kenyér is meg volt fagyva. Képtelenség volt a fagyos így gusztusos szendvicseket kenni de ennek ellenére elfogyott. Minden elfogy. A rendezvény sajna tele van potyázókkal. Rengeteggel. Csak azt nem tudom, hogy mit gondolnak, mi honnan varázsoljuk oda a bort, a fűszereket, a fát meg a miegyebeket.
Idén nincs jótékonykodás, csak magunknak viszünk enni. Anyukám süt nekünk tepertős pogácsát, ami manapság már szintén abba a kategóriába esik, ami kiveri a biztosítékot az érzékenyebb lelkűeknél. Ellenben mi nagyon szeretjük!
Ja és majd elfelejtettem...


A forralt-bor


1 liter jófajta fehérborhoz:
1 rúd fahéj
1 teáskanál szegfűszeg
1 teáskanál szegfűbors
és mivel mi fűszeresen szeretjük:
egy darabka gyömbér
2-3 szem bors
5-6 aszalt sárgabarack
cukor ízlés szerint


A fűszereket kb. 1,5-2 dl vízben felfőzzük, majd hozzáadjuk a cukrot és addig melegítjük, amíg a cukor feloldódik. Hozzáadjuk a borhoz és felmelegítjük. Ne forraljuk, mert kifőzzük belőle az alkoholt.

Ilona tepertős pogácsája

Az én rendszeremben ez Ilona nénit, anyukám barátnőjét jelenti, merthogy ő sütötte ezt a pogácsát majd aztán később kiderült, hogy Horváth Ilona (a klasszikus magyar szakácskönyv) is ezt a receptet hozza.
Azonban mindegy is, hogy honnan ered. Ez a pogácsa zseniális!


35 dkg töpörtyű darálva
1/2 kg liszt
3 dkg élesztő
1 dob tejföl
2-3 evőkanál fehérbor
15 dkg vaj
langyos tej
só

1. Az élesztőt 1 dl langyos tejben felfuttatjuk
2. A lisztből sóval, vajjal és a tejjel tésztát gyúrunk.
3. Jól kidolgozzuk, vékonyra nyújtjuk.
4. A töpörtyűt sózunk (kb. 1 evőkanálnyi kell), borsozzuk majd rákenjük a tésztára.
5. Bejgli formájúra felcsavarjuk. Kissé ellapítjuk 3-ba hajtva 1/2 óráig pihentetjük.
6. Ismét kinyújtjuk és újra felcsavarjuk. Ezt a műveletet összesen háromszor ismételve, mindannyiszor 1/2-1/2 órát pihentetve.
7. Végül 2 cm, vastagra nyújtjuk, bevagdossuk, tojás sárgájával megkenjük.
8. Nem lassú tűznél (kb. 200 celsius fokon) sütjük, "gyorsan" mert különben kiszárad.

nyomtatható verzió

Isten, az Univerzum vagy ahogyan hívjuk... és a barátság

Tényleg pont ma lamentáltam azon, hogy vajon hogyan fogom összehozni, hogy mindenkivel találkozni tudjak? Az Isten, ahogyan én hívom, vagy mások számára az univerzum, vagy bárakármi elrendezi azt amit el kell. Szerencsés vagyok, mert elmondhatom magamról, hogy vannak olyan barátaim, akikkel nem számít, hogy mennyi ideig nem beszéltünk, mennyi ideig nem találkoztunk. A barátságunk mindig ugyanaz marad. Mert van ezer év közös tapasztalatunk és ugyanott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk.


Andi, te vagy az egyik! :)

Látogatási logisztika

A hazautazás mindig egy logisztikai kihívás. Lehet, hogy rutintalan vagyok még, de szerintem képtelenség mindig mindenkivel találkozni. A másik, meg a szuvenír. Hiába lehet 32 kg-os bőröndöt feladni a gépre, hogy ha én 23-nál többet nem tudok cipelni. Persze, hogy van kereke a szekrény méretű bőröndömnek, de valahogy az a lépcsőn fel, lépcsőn le műveletnél nem sokat számít. No és hát nem mindig vannak markos legények a közelben. Leggyakrabban nénikkel van tele az állomás és hát így inkább én segítek nekik, mint ők nekem.
Aztán amikor hazaérek, valahogy eluralkodik rajtam a holiday feeling, amin a nem annyira jó időérzékem se sokat lendít. Azért minden alkalommal megpróbálom a lehetetlent és ha csak egy órára is, de igyekszem mindenkivel összefutni egy ölelés erejéig.


Ha netán valakinek van erre valami jól bevált módszere, kérem segítsen rajtam!

Füstölt pisztráng tormahabbal

Mivel nálunk senki nem rajong a rántott halért mi füstölt halat eszünk. Nem is akárhogyan. Sokak számára tuti, hogy furcsán hangzik de igazi ízorgia! Mi évek óta ezt tálaljuk szenteste. Igaz, ez nem a tipikus bezabálós kaja.


Hozzávalók 4 személyre
2 db füstölt pisztráng (vagy makréla)
2 db érett mangó
3 dl tejszín
2-3 evőkanál ecetes torma
2 evőkanál vörös-áfonya lekvár


A halat a bőrétől és a szálkáktól megtisztítjuk.
A tejszínt kemény habbá verjük.
A tejszínhabba belekeverünk 2-3 evőkanál tormát majd, hozzáadjuk a lekvárt. A tormát is és a lekvárt is ízlés szerint adagoljuk. A végeredmény egy halvány rózsaszín selymes, csípősen gyümölcsös hab.


A halat a mangóval, és a tormahabbal együtt fogyasztjuk. Mennyei!

Szenteste -1

Reggel a tesóm közölte velem, hogy ő már felébredt és én se aludjak. Nem is baj, így végre eldöntöttük, hogy mit főzünk 26-án. A 25-e nálunk kimarad. Moszat nap. Aznap nem csinálunk semmit csak filmet nézünk, eszünk és fogadjuk a rokonlátogatástól megfáradt, nyugalomra vágyó barátainkat.

Szóval ma még egy utolsó bevásárlás, hogy nehogy éhen haljunk az elkövetkezendő 3 napban. Aztán irány a baráti karácsony. Nem ajándékozunk, csak összejövünk, héjában sült krumplit, hagymasalátát és zsíros kenyeret eszünk meg társasozunk. Nincs nagy fakszni, mert karácsonykor minden család ötször annyit főz, süt, mint ami elfogyasztható lenne. Az emberek is úgy vásárolnak, mintha háborúra készülnének. Na jó, lehet kicsit mi is.

Nálunk a karácsony esti menü nem teljesen hagyományos:

Borleves, amit felnőtt fejjel már szeretünk is

Füstölt pisztráng mangóval és vörös-áfonyás tormahabbal

Desszertnek pedig mindenki kedvére válogat az anyu karácsonyi süteményeiből. 5-6 fajta mindig van.

A moszatnapi menü halászlé, meg ki amit hoz. Apukám kocsonyája is sokszor terítékre kerül, már ha marad belőle aznapra.

26-án anyu jön hozzánk, így aznap végképp formabontó a menü. Idén:

Hideg céklaleves kakukkfüves joghurt-kockával

Vörösboros marhasült, vele sült zöldségekkel

Mascarpones pohárkrém (utálom ezt a szót) sütimorzsákkal és

Zöld-citromos kakukkfüves panna cotta

Nem szokásunk kétféle desszertet csinálni, mert nem vagyunk különösebben édesszájúak, de nem tudtuk eldönteni melyik legyen, így megcsináljuk mindkettőt.

Nálatok mi a karácsonyi menü?

Üvegbe zárt zabsüti

Ha konyhatündérnek szeretnénk valami aprósággal kedveskedni, jó ötlet sütemény-keveréket ajándékozni.

Kellékek:

1 db 1 literes befőttesüveg

szalag a díszítéshez

kártya a recepthez

Az üvegbe valók:

110 g liszt

(forrás: www.taste.com.au) 

1/4 teáskanál sütőpor

1/4 teáskanál szódabikarbóna

1/4 teáskanál só

75 g barnacukor

75 g porcukor

65 g zabpehely

100 g szárított vörösáfonya (vagy más egyéb savanykás szárított gyümölcs)

130 g fehér-csokoládé apróra vágva

A lisztet, sütőport, szódabikarbónát és a sót egy tálban összekeverjük majd a befőttesüvegbe öntjük. Öntsük rá a többi hozzávalót egyenként, úgy, hogy rétegeket képezzünk velük.
Az üveget átkötjük szalaggal. Kártyán mellékeljük a receptet:


További hozzávalók:

125 g vaj, felolvasztva és visszahűlve

1 tojás, felverve

1 teáskanál vanília aroma

Elkészítés:

1. Melegítsd elő a sütőt 190 Celsius fokra.
2. Az üveg tartalmát öntsd keverőtálba, add hozzá a tojást, az olvasztott vajat és a vanília aromát.
3. Keverd jól össze.
4. Evőkanálnyi masszából formázz golyókat, majd helyezd őket egymástól 5 cm távolságra, sütőpapírral bélelt tepsibe.
5. Süsd 10-15 percig, amíg a szélük enyhén megbarnul.
6. Rácson hagyd őket kihűlni. 

nyomtatható verzió

Citrombors

Ezzel Amerikában találkoztam először és nagyon megszerettem. Ott lehet készen kapni a boltokban de elkészíteni sem nehéz. Ráadásul friss nyári ízeket varázsol az asztalra.


Egyszerű


3 citrom
5 teáskanál bors
sütőpapír

1. A citromokat alaposan mossuk meg.
2. Reszeljük le a citromok héját.
3. A borsokat törjük össze kicsit mozsárban. Nem kell alaposan csak megtörni kell őket.
4. A citromok héját terítsük szét egy sütőpapírral bélelt tepsiben.
5. Szórjuk rá a megtört borsot és fakanállal, vagy spatulával nyomkodjuk bele a citromhéjba.
6. Hagyjuk kiszáradni vagy sütőben a legalacsonyabb hőfokon (kb. 100 fokon) szárítsuk ki. Ha türelmetlenek vagyunk és sütőben szárítjuk, nagyon figyeljünk oda, nehogy megégessük.
7. Ha megszáradt zúzzuk porrá és tegyük légmentesen záródó üvegbe.

Ha elegánsabb verzióra vágyunk, vegyünk egy borsdarálót és abba töltsük bele. Ebben az esetben egy kicsit más az eljárás.

Nagyon vékonyan hámozzuk meg a citromokat úgy, hogy a fehér réteg semmiképp ne legyen rajta. Vágjuk kb. 1 cm-es darabokra. Keverjük össze az egész borsokkal és egy kanállal nyomkodjuk össze őket. Terítsük ezt is sütőpapírra és hagyjuk megszáradni. Ezután, de csak miután teljesen kiszáradt, tegyük a borsdarálóba.

Akár durva szemű sót is adhatunk hozzá. Ehhez a mennyiséghez 1 evőkanállal.

Levendulás cukor

Ez kicsit szokatlanul csenghet, de valószínűleg akad egy-két ínyenc a környezetünkben aki örülni fog neki.

Egyszerű


Hozzávalók:
1kg cukor
2 evőkanál levendulavirág (gyógynövény boltban beszerezhető)


Elkészítés:
Alaposan keverjük össze a cukrot és a levendulát, majd rakjuk csatos üvegekbe.
Arra figyeljünk, hogy a cukorkeverékbe ne keveredjen bele a levendula szára. Amennyiben a levendula száras, villával lehet a legkönnyebben leszedni a virágokat a szárról. 


Természetesen kisebb mennyiségben is elkészíthető ha netán soknak éreznénk 1kg levendulás cukrot. Ebben az esetben arányosan csökkentsük a mennyiségeket.

Csilis Vodka

Ideális Bloody Mary-t kedvelő barátainknak és ráadásul rém egyszerűen elkészíthető!


Hozzávalók:

Forrás: Martha Stewart

2 db jól megtermett friss csilipaprika (vagy ha kevésbé akarjuk csípősre, akkor csak egy)
+ 1 dekorációnak.
1 üveg vodka

1. Vágjunk fel 2 csilit és rakjuk bele a vodkába. Hagyjuk legalább 4-5 órán át állni.
2. Szűrjük le.
3. Egy csatos üvegbe tegyük bele a friss, egész csilit és öntsük rá a már "ízesített" vodkát.
4. Kössünk masnit a nyakára

Olasz fűszerkeverék

A név kicsit csalás. Az olaszok nem hiszem, hogy használnák, de nekünk magyaroknak nagyon jó olaszos hangulatot varázsol.


Egyszerű

2 evőkanál szárított bazsalikom
2 evőkanál szárított oregano
2 evőkanál szárított rozmaring
2 evőkanál szárított majoranna
2 evőkanál szárított kakukkfű
2 evőkanál szárított borsikafű (zsombor)
2 evőkanál szárított csilipaprika morzsolva
(1 evőkanál fokhagymasó - ez nem feltétlen szükséges)


A hozzávalókat összekeverjük és jól záródó üvegben tároljuk. Húsok pácolásához, salátaöntetekhez nagyon jó. Ha salátaöntetbe szánjuk, a fűszereknek hagyjunk elég időt, hogy az aromáikat ki tudják engedni.

Ehető ajándékötletek

Saját gyártmányú dolgot ajándékozni jó.

A következő bejegyzésekben próbálok last minute ötleteket adni saját készítésű ajándékokhoz. Ezek ehető és legtöbbször gazdaságos apróságok amik mégis kicsit szebbek és szerintem kedvesebbek is mint a boltban vásároltak. Persze csak akkor, ha a fogadó fél megfelelő értékrenddel bír.


Üvegbe zárt zabsüti

Citrombors

Levendulás cukor

Csilis Vodka

Olasz fűszerkeverék

Mézeskalács

Mézeskalács

Tudom, hogy a mézeskalácsot jóval karácsony előtt szokás megsütni, hogy legyen ideje megpuhulni, de a húgom megvárt a sütéssel, így inkább szociális esemény mintsem karácsonyra készülö sütögetésbe torkollott a tegnap este.
Tehát, ha szentestén mézeskalácsot szeretnénk falatozni, akkor mindenképp jó időben neki kell kezdeni.


Hozzávalók:


Tészta:
35 dkg liszt
12 dkg szobahőmérsékletű vaj
20 dkg méz
2 tojássárgája
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál őrölt szegfűszeg, fahéj és (aki szereti) csillagánizs keveréke. Az egyszerűség kedvéért vehetünk kész fűszerkeveréket is.
1 csipet só




Díszítés:
1 tojásfehérje
5-6 evőkanál porcukor
1 teáskanál citromlé
Ételfesték
A cukormázhoz a tojásfehérjét 3 evőkanál porcukorral és a citromlével habosra keverjük, majd addig adagoljuk hozzá a porcukrot, amíg sűrűn folyós masszát kapunk. A masszát töltsük zacskóba, aminek a sarkán parányi lyukat vágunk. Ezzel díszítjük majd a kihűlt mézeskalácsokat.
Ételfestékkel különböző színű díszítőt készíthetünk.


Elkészítés:

1. A tésztához való száraz alapanyagokat összekeverjük.
2. Hozzáadjuk a vajat és a mézet, majd jól összedolgozzuk.
3. Fóliába csomagolva éjszakára, de legalább 3 órára hűtőszekrényben pihentetjük.
4. Enyhén lisztezett deszkán 3-5 mm vastagra nyújtjuk, majd különböző mintákat szaggatunk ki belőle.
5. 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük.
6. Amikor a tészta kihűlt tetszés szerint díszítjük.

A mieink így sikerültek. Szerintem elsőre egész jók lettek. Kicsit viharvertek lettek mostanra mert még egy filmet is forgattunk velük.

Nincs más, tessék megenni!

Amikor gyerek voltam anyukám nem csinált faksznit az evésből. Nem volt kérdés a szeretem, nem szeretem. Anyu főzött és amit elénk rakott azt meg is kellett enni. Volt persze sokszor nyavalygás, hogy nem vagyok éhes, nem szeretem, de nem volt kegyelem. Időnként ugyan megpróbáltunk átcsempészni egymás, vagy az ő tányérjára ezt-azt, de általában lebuktunk. Sőt szerintem amikor nem, ő akkor is tudta, hogy sumákolunk csak valószínűleg addigra már teljesítettük a minimálisan elvárt fogyasztást. Ezt rettenetesen utáltam.  Ma viszont inkább hálás vagyok. Persze a kelkáposzta-főzelékkel a mai napig ki lehet kergetni a világból de ha nincs más választás akkor megeszem. Gondolom ennek a módszernek köszönhetően nem vagyok finnyás. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne kedvencem, vagy ne lenne határozott elképzelésem, hogy mit hogyan kell(ene) elkészíteni, ellenben nem fog el az undor ha számomra szokatlan, netán furcsa dolgokat raknak elém. Bevallom rovarokat, bogarakat azt hiszem nem tudnék megenni, de példul kíváncsi lennék milyen a kígyóhús. Annak ellenére, hogy a kígyóktól, még a terrárium üvegén keresztül is, kiver a frász
Az olaszok nagy többsége nem ilyen nyitott. Bárhova utaznak, az éttermekben tuti pasta vagyis tészta után fognak kutatni. Én igyekszem élni azzal, hogy a belénk táplált kíváncsiság nyitottsággal társul. Próbálom végigenni a terjedelmes olasz étlapot és amit érdemes, azt megosztani veletek.

Pesto di Cavallo

Mikor tavaly augusztusban megérkeztem gyakran rácsodálkoztam, hogy mi a frász lehet az a nyers hús, amit olyan jóízűen falatoznak az olaszok, ráadásul augusztusban. Nyers húst. Hát nem igazán volt bizalomgerjesztő. Legalábbis nekem. Aztán telt múlt az idő, rekrutáltam magamnak egy olaszt és kiderült, hogy az ló. Mármint ami maradt belőle. Huh. Lóhús. Otthon ettem egyszer-kétszer lókolbászt de mivel ló-barát vagyok a lelkiismeretem elég rosszul viselte. Dilemmába estem, mert hát ugye hitvallásom az, hogy minden új dolgot (hacsak nem teljesen gyomorforgató) ki KELL próbálni! Gyűjtögettem a bátorságomat és egy tavaszi napon rendeltünk egyet a sarki törzshelyünkön. Ketten egyet. Biztos ami biztos rendeltünk mást is, ami tuti ehető. A lóhús zseniális. Bocsánatot kérek minden lóbaráttól, azoktól, akik csak csirkehúst hajlandóak enni, de szinte azt kell mondanom, hibát követnek el ha nem kóstolják meg. Tudom, a nyers hús is sokkolóan hat, de higgyétek el érdemes túllépni a saját magunk által kreált szabályokon és kipróbálni valami újat. Persze csak úgy érdemes, ha  adunk esélyt magunknak és nem úgy vesszük a szánkba az ismeretlen falatot, hogy fúj, ez biztos pocsék lesz.


És akkor a recept:


Hozzávalók:

4 személy részére

• 600 gr darált lóhús
• só
• bors
• olivaolaj
• citrom  vagy balzsamecet
• ruccola

Elkészítés:

1. A húst megsózzuk és villával kicsit megdolgozzuk
2. Egy kis tálba olajat és borsot teszünk, majd kikenjük vele a tálat. Ezzel formázzuk majd a húskupacokat és az olaj miatt nem fog a tálba ragadni a húspogácsa.
3. A húst egyenlően elosztjuk, majd a formával tányérokra borítjuk.
4. Rukkolával és citromgerezddel, vagy citrom helyett balzsamecettel tálaljuk.
5. A tetejére még egy kis olajat locsolunk és meghintjük borssal.

Tippek:

• Kicsit puccosnak tűnhet, de hiszek a salátacentrifuga (vagy akárhogy is hívják) erejében. Mivel lerázza a vizet a salátáról, sokkal ízletesebbnek tűnik.

Ha csupán előételnek szánjuk, akkor természetesen kevesebb is elég a húsból.


Aki kedvet kapott a lóhúshoz, annak ajánlom a lohus.lap.hu oldalt. Még Gordon Ramsay szerint is kellene lóhúst enni: cikk a The Telegraph-ban.


nyomtatható verzió

Havazik a képernyő

Mivel még nagyon zöldfülű vagyok blogozás ügyben, próbálom kiolvasni az internetet. Így bukkantam rá a havazás effektusra. Nem nagyon szeretem ha a csapból is karácsony folyik de annyira örültem, hogy sikerült beállítanom, hogy így hagytam.

Cilkának üzenem, hogy widget a húgomnak meg, hogy nem, nem a monitorod koszos, hanem a nővéred ilyen ügyes. Bár még nincs Youtube videóm hajfonásról és a havazás-varázslást se filmeztem le, de azért igyekszem felnőni az elvárásokhoz.

Ahonnan szerzem az okosságokat: http://www.spiceupyourblog.com/

Karácsonyra hangolva

Ez a nemzetközi környezet gyakran kopogtat a homlokomon. Értem ezalatt azt, hogy újra és újra rádöbbenek, hogy mennyi mindent evidenciának veszünk és mennyire nem az, amikor kilépünk a megszokott kis mikrokörnyezetünkből. Szombat este a görög barátnőmmel andalogtunk a városban, a karácsonyi dekorációt csodálván. Mondtam is neki, hogy milyen fura, hogy ezek az olaszok mikor díszítik a karácsonyfát. Ja mondom, tök fura, hogy ilyen korán. Korán????  Ők már december elején feldíszítik. És akkor elmeséltem neki, hogy nálunk a fát csak szenteste díszítik. Az ajándékokat az angyalok hozzák és az egész valami különösen varázslatos, legalábbis nekem az volt. Anyukám azzá tette!

További megdöbbenés volt a számomra teljesen megszokott adventi naptárat és az adventi koszorú hiánya. Hosszan kellet magyaráznom miért keresek koszorút és hogy miért akarom mindenképp meggyújtani a gyertyákat. Ami ugye nagyon veszélyes. Ilyenek itt nincsenek. Nagy hagyomány viszont a jászolállítás, Kisjézust, bárányt meg pásztorokat minden üzletben lehet kapni.

A nekem megszokottal ellentétben az olasz gyerekeknek mindenféle fura szerzetek hozzák az ajándékokat. Santa Lucia, Babbo Natale (Télapó) vagy akár Befana, a randa de jóságos aki január 6-án érkezik a seprűjén. A legenda szerint Befenának nem akaródzott a pásztorokkal közösködnie ezért a jászlat már üresen találta. A Jézusnak szánt ajándékokkal azóta is bolyong a világban a kisgyermekekben Jézust keresi.

Hivatalnok, mégis ember?

Nem tudom, hogy az, hogy segítesz másoknak az neveltetés kérdése, vagy  kulturális különbség netán simán csak EQ de az biztos, hoz én árral szembe megyek. A költözés egy rémálom, ráadásul akik szervezik, hát… nem sok tapasztalatuk lehet. Tudom, nem mindenkinek lehet akkora rutinja mint nekem, akik kb. kétévente költözik (ki a házból, be a házba az árvíz miatt). A dobozok kezelhetetlenül nagyok, ellenben 10 kilónál többet nem pakolhatsz bele. Mérleg nincs, a 10kg szemre megy. A tacepao, amit körbeküldtek, hogy ezzel kell majd a dobozaidat megjelölni használhatatlan. Csináltam egy felhasználóbarát verziót. A saját munkámat könnyítvén de mivel másoknak is segítség lehet, továbbküldtem a többi titkárnőnek, mondván, hogy ha bármi lemaradt, kimaradt volna, nyugodtan jelezzék. A pulitzer-éhes kolleginám a nagy írásban annyira elfoglalódott, hogy egy köszit se bírt mondani. Nem baj, akadnak még azért emberek akikbe szorult némi jóérzés. Az ilyenek miatt könnyebb elviselni a hülyéket.

Hivatalnok

Ez az utolsó hét az irodában. Nem csak a 2 hetes kötelező hivatali szünet előtt hanem a költözés előtt is. Költözik a hivatal. Mindenhol dobozok, kupleráj. Amit leginkább én csináltam. Miért van az, hogy én csak úgy tudok elpakolni, ha előtte rumlit csinálok. Érthetetlen. Persze az sem segít, hogy a napi teendők nincsenek tekintettel a költözésre. Szóval paralel nyomok mindent. Nyomtasd ki, ezt, szervezd át azt, meg időnként hallgatom, hogy a főnökömnek milyen sok dolga van. Mert én szerencsére ráérek.
Mert az aktuális kedven kolleginám, akivel egyazon a munkaköri leírásunk, lópikulát sem csinál. Nézi, hogy én pörgök ő meg vagy újságot olvas (mivel a sajtóosztály a szomszédunk) vagy épp a novelláján dolgozik.

Hivatalnok vagyok, ez szuper. Ellenben hivatalnoknak lenni csak akkor igazán jó, ha ezt genetikailag is kódolták beléd. Hát... nálam nem az történt. Anyukám (köszi Anyu! nem mondom, hogy különösebben hálás lennék érte) arra tanított, hogy ha valamit csinálok, azt rendesen és ne félvállról tegyem. Édesanya, ennek pont az az eredménye, hogy az olasz munkatársam óramű pontossággal indul haza én meg még este 1/2 kilenckor is azt hallgatom, bőszen bólogatva és együttérzően hümmögve, hogy mennyi dogla van a főnökömnek. Ja, mert én azért vagyok még az irodában, mert spórolni akarok otthon a fűtéssel. Estére elfáradok. Na nem nagyon, csak picit. Annyira, hogy a kulcsra zárt WC-ből a belépőkártyámmal próbálok kiszabadulni. Még szerencse, hogy hazafelé menet ezt látom.

Vagany

Bocsanat az ekezetmentes iromanyert, de gyorsan kellett irnom! Most mar Edesanyam is olvas :D. Mert az en anyukam nagyon VAGANY!

csok Mama!

Kávétudomány

Néhány fura kávézós szitu után utánanéztem, hogyan is illik Olaszhonban kávézni. Kiderült, hogy 4 kategóriába sorolják a különböző kávéfogyasztási arab-török, osztrák/bécsi, olasz és amerikai kávékultúra létezik.

A török kávézás régi hagyományokat idéz. A kávé elkészítési módja az elmúlt kb. 500 év alatt szinte semmit nem változott. Leginkább a homok miatt. Mármint 1) a sivatag nem éppen a legideálisabb környezet technológiai újítások számára 2) a vándorélet szereti az egyszerű és könnyen mozgatható eszközöket. No és a keleti kultúra hagyomány-tiszteletéről se feledkezzünk meg!

Török kávé néven emlegetjük azt a feketét, aminél nem ciki ha a zacc ott van a sűrű fekete lé aljén. Sőt, előfeltétel.

A bécsi kávékultúra az, amit mi is művelünk. A bécsi pörkölésű kávébabok savanykás ízű kávét adnak amit jól kiegészít a tej, vagy a tejszín. Ebben a miliőben az "Egy kávét szeretnék." mondat nem sokat segít. Ennél sokkal pontosabban meg kell határoznunk mit is szeretnénk. A teljesség igénye nélkül:Melange: talán a legismertebb. Habosított tej és kávé keveréke, a cappuccinohoz hasonlít. Legnagyobb különbség, hogy bármely napszakban iható :).

Tejeskávé (Milchkaffee, Caffé latte): Hosszúkávé habosított tejjel. Manapság a divatosabb olasz nevén rendelik.

Einspänner: Erős fekete, magas pohárban felszolgálva egy adag tejszínhabbal a tetején.

Mokka: erős feketekávé.
A bécsi módi leginkább az egykori Monarchia országaira a legjellemzőbb. A kávézás itt szociális esemény, egy-két pletyka megosztása és néhány sütemény elfogyasztása szinte elkerülhetetlen.


Az Olasz kávézásnak nagyon komoly szabályai vannak. Ha valaki profi kávéfőzővé szeretne válni akkor barista iskolába megy. Ott kiokosodik a kávéfajtákból, a pörkölési módokból, és még sok mindenből. Nem csupán beáll a pult mögé és eszetlenül nekiáll kávét főzni.
Olaszországban az eszpresszó egy szakkifejezés. Ha így rendelünk kávét kicsit furán fognak ránk nézni. A caffé sokkal inkább helyénvaló. Ez alatt mindenki ugyanazt érti. A szinte gyűszűnyi, csodálatos illatú, krémes tetejű feketét.

A városokban lépten-nyomon barokba botlunk. Az olaszok leginkább állva kávéznak. Még ha van is hova akkor se ülnek le. Az itteni fekete ugyanis tűzforrón a legaromásabb, így semmi értelme ücsörögni. Az igazi olasz sec-pec alatt felhörpinti a kávéját. Mert így a legjobb. Ha túl forró lenne, akkor egy-két szürcsöléssel adagolnak némi levegőt a kávéhoz, de semmiképp nem kavargatják agyon, mint ahogyan azt mi tennénk.
Az olaszok leginkább eszpresszót, vagyis caffét isznak. Ha mégsem, akkor cappuccinot (eszpresszó tejjel és tejhabbal) vagy latte macchiatot (sok habosított tej egy mokkával nyakonöntve) maximum 11-ig. Létezik még
caffé macchiato: eszpresszó kicsi tejhabbal
marocchino: csokiszósszal
lungo: kicist hosszabb mint az eszpresszó
ristretto: kicist rövidebb mint az eszpresszó
corretto: eszpresszó grappával...
és még jó néhány verzió, de a lényeg szinte mindig a caffé.

Az amerikai stílust leginkább a különböző szirupokkal, tejjel ízesített filteres kávé jellemzi. Nagy mennyiségben, millió féle variációban: koffeinmentes, szójatejes, zsírmentes..... Gyakran "to go".

(forrás: kavehazak.hu)

Egy magyar Olaszországban

Amore, rendes olasz gyerek lévén, immacolata alkalmából családozik. Így kicsit több időt töltöttem ezzel a blog üggyel. Azon elmélkedtem, hogy nem valami sokatmondó címet sikerült nagy hirtelenjében a blognak adni. Gondoltam megtoldom azzal, hogy egy magyar lány... (mert ettől egyből frappánsabb lenne ugye). És akkor áááááááááá eszembe jutott egy sztori.

Januárban volt anyukám 60 éves. A karácsonyt otthon töltöttem ezért mondtam neki, hogy ugye nem baj ha nem ugrálok haza havonta, még ha ilyen jeles esemény is van. Persze addigra én már kiötlöttem, hogy egy villámlátogatás erejéig azért csak hazaugrok. Ágnessel mindent leszerveztünk. Édesanyának csajos napot szervezett a húgom, ami a terv szerint Gerbeaud látogatássalvégződött. Ide kellett nekem is beérkeznem.

Épségben megérkeztem Ferihegyre és, hogy időben a tetthelyen legyek taxiba ültem. Szokásos menetrend, a sofőr igyekszik oldani a hangulatot, honnan jövök,telelni voltam, meg hova megyek kérdések. Nagy izgatottan mondom neki, hogy semmi telelés, hanem anyukám születésnapjára érkeztem. Villámlátogatás, 2 napig maradok, meglepetés meg "Zserbó", oda megyek. Most épp Olaszországban élek.... és akkor rámnézett a visszapillantóból. Egy villanásnyi ideig nem értettem mit méricskél és akkor eszembejutottak a WUs emlékek. A sok olaszországból hazaküldött pénz. A táncoslányok Olaszból. Jajj, nem. Én nem, Mármint én nem úgy, tudja mire gondolok... titkárnő vagyok. HÜLYE! ezzel semmit sem segítettem a helyzeten. Én az eszemmel keresem a pénzem. Na ezt végképp nem értette. Nem is csoda, elég gyenge érvelés. És akkor megpróbáltam értelmesen elmondani, hogy egy tisztességes irodai alkalmazott vagyok. Unalmas aktatkukac ellenben egyáltalán nem unalmas élettel :D.

Immacolata

Úgy döntöttem kipróbálom milyen december 8-át ünnepelni. Ipari mennyiségű szabim van még, ezért kivettem 2 napot, hogy megnézzem milyen is az, ha olaszra veszem a figurát. A késői kelés után pain au chocolat-val indult a nap. Na ez az én mércém szerint már teljes asszimilálódás ugyanis én igen ritkán eszem édeset reggelire. Inkább a sonka-tojással fajta vagyok. Ellenben ma jól esett.

 
Ezután nekiindultunk a Lautrec kiállításnak. Szikrázó napsütés, 12 fok. Meglepő. Olasz időszámítás szerint teljességgel elfogadhatatlan időben indultunk. 13:30. Ilyenkor itt normális ember épp a primoját, vagyis az első fogásnak szánt tésztáját ízlelgeti. Időnként az Olasz meg is jegyzi, hogy totálisan nemnormális olasz család vagyunk. Mindig mondom is amórénak, hogy örülök, hogy tisztán látja a helyzetet mert olaszok hát..., én simán nem, ő meg utál az lenni, szóval olaszok nem vagyunk és hát a család is hibádzik kicsit. A nemormálisságunk eredményeképp nyugodtan tudtuk végigjárni a parkot és a képek előtt sem kellett verekednünk.
Mire mi végeztünk addigra megérkeztek a megebédezett olaszok, így hirtelen tömeg lett a kastélyban. Olaszok jöttek, mi mentünk. Jó volt!

Ostblock

Ex ostblock-lakóként már nem lepődök meg a kérdésen (idegesíteni azért idegesít), hogy ".. is Bucharest nice?". Lehet, csak épp semmi közöm hozzá. Szóval ezt már megszoktam. Meg én sem tudok semmit Kínáról, Afrikáról vagy épp Dél-Amerikáról, vagy legalábbis keveset. Na de a mai sztori kiverte a biztosítékot. Az olaszórán valaki szóba hozta december 8-át. Ez az Olaszoknál nagy ünnep. Immacolata, vagyis a szeplőtelen fogantatás ünnepe. Munkaszünet. Vannak családok akik már ilyenkor feldíszítik a karácsonyfát. Na, erről csacsogott az echte olasz tanárnő meg egy spanyol (igazi stréber), hogy sajna ez Efszáéknál nem ünnep, pedig hát ez lenne a normális. Na erre a Jo(h)anna különítmény megszólalt, hogy márpeding nem feltétlenül. Mire a tanár, hát ez katolikus ünnep. Köszönjük szépen, mi is azok vagyunk. Akkor beugrott neki II. János Pál és ezzel a lendülettel engem is lengyelnek nézett. Mondtam bár a keresztnév (majdnem) stimmel de én köszönöm magyar vagyok. Na és akkor felgyulladt a kis agyában a villanykörte! "Tavaly járt ide két bolgár, ismeritek?". A Lengyellel összenéztünk, próbáltunk nem röhögni és mondtuk sajnos nem. Nem bírtam ki, megnéztem. Csupán 800 km.

Statisztika / Statistics

A húgom azt mondta ne a Wordpressen blogoljak, itt jobb. Hát jó. Így lett. Ismerkedem az oldallal, nézegetem miket lehet művelni. Statisztika... hú gondolom az jó, élvezkedhetek majd, meg jó tudományosan is hangzik. Jól megnéztem. Tényleg jó, csak az a baj, hogy engem is számol. Mondjuk ettől olyan mintha olvasott lennék :D

Teszt / Test

Okoska telefonomra letöltöttem a blogozós alkalmazást ha netán sürgős mondanivalóm támadna...
Gondoltam gyorsan kipróbálom. A cím írásánal a telefon a teszt szót képtelen volt értelmezni.Tésztára akarta javítani..... na ez Olaszország  :D
Amúgy  rém rossz a telefonon ennyit gépelni.

Újrakezdés / Restart

Ha jól rémlik, akkor nagyjából egy éve, hogy abbahagytam. Mert lusta voltam, no meg mert az Olasszal voltam elfoglalva. Nézzétek el nekem!
Miért kezdem újra, és vajon meddig fog tartani? Hm.
Újra kezdem mert... sok minden miatt. Az egyik az egóm. Visszaolvasva a bejegyzéseket egész szórakoztatónak találtam magam és hiányoznak a bókok. Egy másik pedig, hogy a mai napig hetente legalább egyszer elhagyja a számat, hogy nálunk Magyarországon. Azt gondoltam, hogy egy év elteltével nem ér már majd kulturális sokk. Ezzel szemben ha sokk ugyan nem is ér de azért időnként azért még mindig fennakadok néhány dolgon.
... és a többnyelvű közönség miatt megpróbálom kétnyelvűen.


* * * * * * * * * * 


I guess it was roughly a year ago that I stopped. 'Cause I was lazy and because I was busy with the Italian. Please forgive me!
Why I start over, and how long will it last? I don't know.
I restart ... because of a couple things. One of these is my  ego. Reading my posts I thought I was entertaining and I miss the compliments. Another reason is that still, at last once a week I find myself saying "in Hungary, we...". I actually thought that after a year I will no longer have any cultural shocks. On the contrary. Maybe it's not a shock any more but I still come across things I cannot understand.
...and due to the multilingual audience I'll try doing it bilingual.