Bistecca alla Fiorentina
Tipikus toszkán étel. Kihagyhatatlan! Bár lehet, hogy ez az én számból hiteltelenül hangzik a sokadik "ez annyira jó" felkiáltás után.
Hiteles avagy sem, a Bistecca alla Fiorentina Porterhouse vagy T-bone steak. Vagyis egy olyan hússzelet, amelybe egy T-hez hasonló alakú csigolyarész kerül, ami két részre osztja a húst. Egy nagyobb darab lapos hátszínből és egy kisebb bélszínből álló részre (mivel az én hentes-tudományom igencsak hiányos a tudományos magyarázatot a Kispad blogról silabizáltam ki).
A Fiorentina steaket kizárólag a chianina marha húsából készítik, ami húsmarha, így a húsa is sokkal finomabb mint a tejelő tehéné. A hagyományos Fiorentina steak 1-1,5 kilogrammot nyom és 5-6 cm vastag. A húst a feldolgozás előtt hűtőben 2 hétig érlelik, sütéskor azonban szoba-hőmérsékletűnek kell lennie. A húst magyalfa vagy olajfa fatüzelésű grillen készül. Először mindennemű fűszerezés nélkül kérget kap, majd ezután sózzák és enyhén borsozzák. Az eredmény lenyűgöző!
Mint szinte mindenhova, Firenzébe is úgy érkeztünk, hogy előre beszereztünk néhány címet, ahol érdemes egy-két falatot bedobni. Az kollégám azt mondta Az Antico Ristoro di Cambi trattoriába menjünk. Egyszerű, csak a hídon kell átmenni és már ott is vagyunk. Így is tettünk. Nagyjából fél óra gyaloglás után az Olasz kezdett nyűgössé válni és más lehetőség után akart nézni. Én csak bizonygattam, hogy a kollégám (aki mellesleg brit) esküszik a helyre. Láttam az Olasz arckifejezésén, hogy a szigetországi ajánlása nem hatja meg őt különösebben. Nem mellesleg az útbaigazításnál az az infó elmaradt, hogy az utolsó hídon kell átmenni, nem az elsőn. Vagyok annyira makacs, hogy végül kihajtottam belőle, hogy nagyjából 30 perc gyaloglás után (ez éhesen sokkal többnek tűnt) meg is találtuk a helyet. Rendeltünk. Chiantit, Bistecca Fiorentinát. Hozták a szokásos kenyéradagot, amire egyszerre vetettük rá magunkat. Tipikus sótlan toszkán kenyér, de az éhhaláltól megmentett minket. Kortyolgattuk a kikért egy liter Chiantit és közben azon viccelődtünk, hogy az összes asztalon csak fél literes kancsók vannak. Puhány olaszok. A vacsora után viszont rájöttünk, hogy lehet, a fiatal Chiantiból fél liter is elég :).
Kihozták a sültet. Szerintem vagy öt percig csak néztük az egykilós húsdarabot. Tökéletesen fűszerezett, szaftos, omlós, nem túl nyers és nem túl sült. Persze mindez szubjektív, de egy falatnyi sem maradt belőle. Köret, olasz módi szerint, nem volt mellékelve, de nem is kellett. Majszoltuk a kenyeret, tunkoltuk vele a hús szaftját. A hely egyértelműen felkerült "az ide vissza kell jönni" listára és az Olasz is megnyugodott, hogy megérte elmászni ide, no meg hogy lehet, hogy a Britnek nincs is olyan rossz ízlése.
Torkos Toszkána - Toscana golosa I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése