Úgy döntöttem kipróbálom milyen december 8-át ünnepelni. Ipari mennyiségű szabim van még, ezért kivettem 2 napot, hogy megnézzem milyen is az, ha olaszra veszem a figurát. A késői kelés után pain au chocolat-val indult a nap. Na ez az én mércém szerint már teljes asszimilálódás ugyanis én igen ritkán eszem édeset reggelire. Inkább a sonka-tojással fajta vagyok. Ellenben ma jól esett.
Ezután nekiindultunk a Lautrec kiállításnak. Szikrázó napsütés, 12 fok. Meglepő. Olasz időszámítás szerint teljességgel elfogadhatatlan időben indultunk. 13:30. Ilyenkor itt normális ember épp a primoját, vagyis az első fogásnak szánt tésztáját ízlelgeti. Időnként az Olasz meg is jegyzi, hogy totálisan nemnormális olasz család vagyunk. Mindig mondom is amórénak, hogy örülök, hogy tisztán látja a helyzetet mert olaszok hát..., én simán nem, ő meg utál az lenni, szóval olaszok nem vagyunk és hát a család is hibádzik kicsit. A nemormálisságunk eredményeképp nyugodtan tudtuk végigjárni a parkot és a képek előtt sem kellett verekednünk.
Mire mi végeztünk addigra megérkeztek a megebédezett olaszok, így hirtelen tömeg lett a kastélyban. Olaszok jöttek, mi mentünk. Jó volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése