San Valentino - Valentin nap

Annak ellenére, hogy szent Valentin az ókori Róma mártírja volt, és Olaszországhoz olyan szerelmes párok köthetők mint Shakespeare Rómeó és Júliája, vagy Paolo és Francesca az Isteni színjátékból, a Valentin nap Olaszországban is inkább importált ünnep, mint sem igazi hagyomány. Persze itt is elözönlik a kirakatokat a szívecskés dekorációk, és  rózsasziromban és lufiban úszik minden. Mint ahogy otthon is, Olaszországban is jobbára csak a szerelmesek, párok, házastársak ajándékozzák meg egymást. Ami talán az olasz Bálint napok elengedhetetlen kelléke az a  baci csokoládé. Az utóbbi néhány évben pedig Veronában, hol máshol, megrendezésre kerül a "Verona in Love"  nevű  fesztivál.

Mi Amoréval nem valentinnapozunk. Otthon sem rajongtam érte, ezen Olaszország sem  változtatott. Ellenben szeretem a meglepetéseket. Nem kell hatalmas dolog, egy kicsi apróság is tud mosolyt csalni az ember arcára. Mondjuk egy egyszerű csokoládés sütemény kicsit felturbózva.

És aki pedig különösen romantikusra akarná venni a figurát, annak segítségül néhány szerelmes szó olaszul :):

szerelmesek ünnepe - Festa degli innamorati
csók - bacio
drágám - tesoro
szerelmem - amore 
szeretlek - ti amo (csak szerelmesek között)
kedvellek, szeretlek (családtagok, barátok) - ti voglio bene, tvb

Ti ünneplitek a Valentin napot?

Szemét ügyek

A szelektív szemétgyűjtés jó dolog. Otthon még nem annyira elterjedt, mert szerintem mindenki arra vár, hogy majd a szomszéd elkezdi. Nekem is meg kellett szoknom, amikor ide kerültem. Háztartási, papír, műanyag. Szorgosan szelektáltam, bár utáltam, hogy a házban nincs kuka és a szomszéd utcába kell gyalogolni vele. Nem is a távolság, hanem inkább az, hogy én valahogy nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy szemetes zacskóval a kezemben járkáljak az utcán. Kellemetlenül éreztem magam a szombati, pármai fergetegben (Gucci, Prada, D&G, Chanel, Louis Vuitton mindenkin) a szemetemmel az utcán lófrálni. Ellenben nemrég változtattak a rendszeren. Porta a porta, vagyis háztól házig. Meghatározott napon és időben, csak kirakjuk a szemetet a ház elé és a szolgáltató elszállítja. Szuperjó! Az eddigi három helyett most 5 verzió van, ezért vagy három napig tanulmányoztam a cukin megrajzolt brossúrát, hogy memorizáljam, mi melyik zacskóba megy. Sajna az üveget még mindig az utcára kell hordani, ráadásul egyenként kell beledobálni a kukába. A mi háztartásunkban elfogyasztott alkoholmennyiség esetén ez kicsit kellemetlen.

Azonban nem is emiatt jutott az egész az eszembe. Ez is egy olyan sztori, amire Erika barátnőm azt mondaná, ilyen is csak veled történik meg :).

Újonnan szerzett szelektálási tudományommal felszerelkezve beüzemeltem az organikus szemétnek dukáló barna kis dobozkát. Cuki, egyszemélyes háztartásnak való, kicsit nagyobb csak mint egy homokozó vödör. Nem bízom saját magamban, ezért, hogy az ürítés után nehogy valaki más vödörkéjét vegyem el, rákötöttem a Corné Port-Royal pralinébolt szalagját. Amikor kiraktam a szemetest még néztem is, hogy nahát, mindenkinek nagyobb van (vagyis senki más nem él egyszemélyes háztartásban), de azért nem bántam, hogy ott díszeleg rajta a szalagom. Így mégsem csak egy ócska szemetesvödör :D.

Saját magam miatt kötöttem rá a szalagot, ennek ellenére, amikor hazaértem a veder hűlt helyét találtam csak. Valaki meglovasította. Nem hiszem el! Nem tűnt fel neki, hogy kis se rakta a vödrét? vagy, hogy nem kötött rá szalagot és most van rajta???? Komolyan nem értem az embereket! Egy hétig azon morfondíroztam, hogy vajon kinek kellett egy szemetes, amit egyébként a szolgáltató ingyen osztogat? Hosszan háborogtam rajta és minden egyes alkalommal vizslattam a vödrömet a sarkon, majd egy hét elteltével újra felbukkant. Azóta féltve őriztem a lakásban. Most újra használnom kell. Rettegek... a nevemet is ráírtam :) és most a másik bejárathoz tettem, hátha ott nem kell senkinek.

Ha hazaértem kiderül.

Panetone, Pandoro... Olasz karácsonyi sütemények

Az olasz karácsonyok elképzelhetetlenek panettone vagy pandoro nélkül. Nem is lehet az év többi részében kapni, hiszen szeptemberben kezdik gyártani és csak a karácsonyi időszakban kerül a boltokba. Ugyan hasonló a két sütemény, de mégsem ugyanaz. Családja válogatja, ki melyiket szereti.

A panettone milánói születésű, henger alakú sütemény, ami akár 30 cm magas is lehet. Minden boltban kapható, de a jó-nevű cukrászdák saját receptből sütött panettonét kínálnak. Mostanra a milánói panettonenak már van  piedmontei és egyéb változata is. A pineroloi  Galup például laposabb és szélesebb verziót készít.

A recept feltalálásáról két különböző legenda is kering. A romantikusabb egy szerelmi történet, miszerint Messer Ughetto degli Atellani solymász beleszeretett egy pék lányába, Adalgisába. A szerelmesek a társadalmi különbségek miatt nem találkozhattak, ezért a solymászfiú Toni, elszegődött cukrászinasnak. A konkurencia miatt a pékség nem ment valami fényesen, ezért Toni az ünnepek közeledtével, az gondolta, kicsit feljavítja a pékségben árusított kenyér receptjét. A liszthez élesztőt, vajat, cukrot, tojást, kandírozott citronádot és narancsot adott. A kenyérnek nagy sikere lett. Hogy még különlegesebb legyen a karácsonyi  kenyér még mazsolát is adott a recepthez. A legenda szerint néhány sólymot is eladott, hogy a hozzávalókat beszerezhesse.  Az új kenyér hatalmas sikert aratott és "Pan del Ton" vagyis panettone lett a neve. A szerelmesek ezután természetesen egymáséi lehettek.

http://www.mottamilano.it

A másik történet szerint Ludovico il Moro szakácsa egy hatalmas karácsonyi összejövetelen elégette a desszertet. A kukta, hogy mentse a helyzetet, a kamrában talált hozzávalókból, lisztből, vajból, mazsolából és citronádból improvizált desszertet. Az eredmény mindenkinek nagyon ízlett. A szakács bevallotta, hogy az általa készített sütemény elégett  és a desszert Toni kuktának köszönhető az új receptúra a "Pan del Toni" nevet kapta.

A hagyományos kandírozott gyümölcsös verzió mellet kaphatók, az aktuális trendeknek megfelelő, modern ízesítések is. Mivel én nem rajongok különösebben a cukrozott gyümölcsökért inkább ez utóbbiakat kóstoltam eddig. Aktuális kedvencem a Motta Zabaiones változata. Aki szeretné tudni, hogy magyar "szemmel" melyik hagyományos panettone a befutó, az olvassa el az Olasz meló bejegyzését.

http://www.melegatti.it

A pandoro vagyis arany kenyér (pan d'oro) csillag alakú édesség, amit porcukorral vastagon megszórva tálalnak, hogy az olasz Alpokra emlékeztessen karácsony idején. Szárított gyümölcsöket sosem tartalmaz, emiatt is szeretik sokan.

A középkorban a fehér kenyér, illetve a tojással, cukorral gazdagított kenyerek a nemesség számára voltak megfizethetők, részben innen is ered a kenyér neve, ami utal a hétköznapi barna kenyértől merőben eltérő, sárgás-aranyos színére.

Mint szinte minden olasz étel ez is földrajzilag jól behatárolható. Veronához kötődik, ahol is Domenico Melegatti benyújtotta a szabadalmi hivatalhoz a pandoro receptjét. Így a pandoro hivatalos születésnapja 1884 október 14.

Mind a panettonét mind pedig a pandorot fogyaszthatjuk magában, de mascarpone- vagy zabaione krémmel. Mellé fehér habzóbor: Prosecco, Franciacorta, Asti vagy Moscadello dukál.

Valaki próbálta már? Van kedvencetek?

Pan di Natale - Karácsonyi kenyér

A Pan di Natale a modenai gasztronómia tipikus desszertje. Ezt a kalóriadús süteményt Pan ed Natalként is emlegetik és ez melegíti és melegítette az Emilia-Romagna tartomány nyirkos telein az itteniek lelkét. Mint minden hagyományos recept ez is az idénynek megfelelő terményekből készül és az itteni téli klímát ismerve nem meglepő, hogy nem egy habkönnyű sütemény.

Elkészítési idő: 60 perc

Hozzávalók:

50 g hántolt dió

50 g fenyőmag

50 g mandula

50 g mazsola 

50 g kakaó por (nem cukrozott)

Sassolino likőr*

2 tojás

70 g vaj

1 cs élesztő

350g süteményliszt, vagy finomliszt

170 g cukor

késhegynyi őrölt édesköménymag

Sapa**

*Sassolino
Jellegzetes modenai édes, ánizsos likőr. Más édes likőrrel is helyettesíthetjük, de igyekszem hamarosan megosztani a házilag elkészíthető Sassolino receptjét.

**Sapa

Tulajdonképpen forralt must, elkészítését szintén igyekszem majd idővel megosztani veletek.  Addig is édes fehérbor és méz keverékével fogjuk helyettesíteni.

Vegyünk 2 dl édes fehér bort és nagyon lassú tűzön melegítsük, amíg a süteményünk sül, vagy amíg nagyjából a fele elpárolog. Ezután adjunk hozzá 1 evk mézet, de így már ne melegítsük.

Elkészítés:

1) Az elkészítés előtt vegyük ki a vajat a hűtőből, daraboljuk fel, hogy megpuhuljon.

2) Hámozzuk meg a diót és blansírozzuk a mandulát.

3) Tegyük a lisztet, tojásokat, a cukrot, kakaót, a vajat, a sütőport valamint a Sassolino, (vagy egyéb) likőrt egy nagy tálba és jól dolgozzuk el. Amikor sima tésztát kaptunk, adjuk hozzá a diót, mandulát, fenyőmagot és a mazsolát.

4) Adjuk mindehhez az őrölt édesköményt.

5) Formázzuk meg henger alakúvá (vagy tegyük kivajazott formába) sütőpapírral bélelt tepsiben süssük 175 °C fokon 40 percig, vagy amíg a közepe is átsült.
6) Amikor kisült, kenjük meg a Sapaval, vagy a saját kis mézes-boros mázunkkal.

Megj.:

A diót úgy hámozhatjuk meg a legegyszerűbben, hogy egy tepsin egyenletesen elegyengetve kb. 10 percre 180 °C fokos sütőbe rakjuk. Figyelni kell, nehogy megégjen! Amikor picit megpirultak, érezni a dióillatot és a héja kezd felpöndörödni, akkor jó. Vegyük ki a sütőből, hagyjuk egy percet pihenni. Ezután konyhai törlőkendőbe, vagy törölközőbe téve, óvatosan morzsolgassuk tenyerünkben a diókat. Ezután borítsuk szitába és szitáljuk ki a héjat. 

A receptet http://www.cucinaericette.it/cucina-italiana oldalról származik.

Áfonyás-mandulás

Az eredeti receptet egy amerikai szakácskönyvben találtam és zseniális. Az egyetlen baja az, hogy őrületes kalóriabomba, ami a karácsonyi nagyevések mellé nem feltétlenül kell. Kicsit átvariáltam a receptet, hogy kisebb lelkiismeret-furdalással élvezhessük.

Hozzávalók:

150 gr vaj                    

200 gr barnacukor

100 gr almaszósz

1 ek méz

1 ek vaníliaesszencia

2 tojás

100 gr teljes kiőrlésű liszt

70 gr mandulaliszt

250 gr liszt

csipet só

2 tk sütőpor

150 gr mandula, durvára vágva

150 gr szárított vörösáfonya*

150 gr fehércsoki durvára vágva

* Nem kell a világ végére menni vörösáfonyáért, szárított meggyel is nagyon finom  Ezt is egy kicsit meg szoktam aprítani, hogy jobban eloszoljon a tésztában.

Elkésztés:

1) Melegítsük elő a sütőt 160-180° C fokra

2) Keverjük össze a vajat és a cukrot, verjük habosra. Adjunk hozzá a mézet, az almaszószt és a vaníliaesszenciát.

3) Adjuk hozzá az egész tojásokat egyenként, minden tojás után jól elkeverve a masszát.

4) Adjuk hozzá a liszteket, a sót és a sütőport majd keverjük el. Adjuk hozzá a többi hozzávalót.

5) evőkanálnyi tésztából csináljunk golyókat majd egymástól kb. 2 centiméterre rakjuk sütőpapírral bélelt sütőbe. A golyókat kicsit lapogassuk meg sütés előtt, mert a tészta nem terül el teljesen magától.

6) Süssük 15-20 percig, amíg aranysárga lesz a teteje.
7) Picit hagyjuk hűlni a tepsiben, majd tegyük át süteményrácsra és ott hagyjuk teljesen kihűlni.
Légmentesen záródó dobozban egy hétig eltartható.

Megj.:
Természetesen ez a recept is válhat ajándékká. Akár elkészítve, akár "üvegbe zárva", mint a tavalyi zabsüti. Rétegeljük a liszteket és a csokit, áfonyát, mandulát felváltva.

Vanília eszencia

A vanília eszencia házi elkészítése nem az én találmányom, az Interneten több helyen, több nyelven is megtalálható. A művelet egyáltalán nem igényel különösebb készségeket, mondhatnám nem agysebészet. Persze vanília eszencia, aroma a boltokban is megvásárolható, de akkor megfosztjuk magunkat az izgalomtól, a szenzációs vaníliaillattól és a bolti nem is mutat olyan jól karácsonyi ajándékként. Meg persze nincs cukrozva, színezve és az egyéb adalékoktól is megkíméljük magunkat. Egyébként meg miért nem jó szimplán a vaníliarúd? Mert a vanília magvainak valamiben fel kell oldódnia és hát lássuk be alkoholban könnyebb mint süteménytésztában.

Hozzávalók:

3 Vaníliarúd

250 ml alkohol - ez lehet tiszta szesz (ami 100 ml-ként beszerezhető a patikákból) de vodka is megteszi. Ha lehet ne a legolcsóbb vodkát válasszuk, hanem annál egy kicsit jobbat.

6 hét türelem (minél tovább áll, annál aromásabb lesz)

Ha valaki ezt jövő karácsonyra gondolja elkészíteni, akkor több adagot is készíthet egy nagy üvegben és 6 hét letelte után palackozhatja kedvére. Ellenben ha, mint én, kicsit kevésbé összeszedett akkor kis üvegekben akár félkészen is elajándékozható. Ez esetben kis kártyákon jelezzük, mikortól lesz felhasználható.

Az eszencia fogyásával időnként után kell töltenünk az alkoholt. Ilyenkor hagyjuk ismét érni. Ha az eszencia felét elhasználtuk adjunk hozzá újabb vaníliarudakat.

Crostini di fegatini - Toszkán májpástétom

Tipikus toszkán előétel a Crostini di fegatini, ami tulajdonképpen májpástétom. Egy icipici csalással mi is elkészíthetjük otthon és (halkan mondnom nehogy az Olaszok zokon vegyék) szerintem a mi jó kis Szamorodnink is megteszi ha épp, valami miatt, nem lenne Vin Santo a házban.

Hozzávalók:
300 gr csirkemáj
100 gr lép - elhagyható
1 pici fej hagyma  apróra vágva
fél sárgarépa apróra vágva
4 darab sózott szardella
1 teáskanál kapri bogyó
1-2 dl erőleves
0,5-1 dl  száraz Vin Santo (fehér toszkán desszertbor) vagy némi Szamorodni is megteszi :), de akár erőlevessel is helyettesíthető
1-2 levél zsálya
1 ek vaj
só
bors
kevés olaj
kenyér pirítósnak (hagyományosan sótlan toszkán kenyérrel kínálják)

1) Kevés olajon megfuttatjuk a zsályát, majd a zsályát eltávolítva az olajban üvegesre pirítjuk a hagymát.
2) Adjuk hozzá a megtisztított és felvágott májat és a répát. Enyhén pirítsuk meg.
3) Adjuk hozzá annyi bort, hogy épp ellepje, majd fedő nélkül pároljuk, amíg a bor el nem párolog. 
4) Ezután vegyük le a tűzhelyről majd adjuk hozzá a szardellát és a kapribogyót. Öntsük fel egy kis erőlevessel, annyival, hogy éppen hogy ellepje.
5) Főzzük lassú tűzön kb. 10 percig, amíg a kapri meg nem puhul.
6) Aprítsuk finomra a májat (használhatunk turmixot is), majd ízesítsük sóval, borssal és adjunk hozzá egy evőkanál vajat.
7) Tálaljuk pirítóssal.